Századok – 1978

ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Zsukov; E. M.: Az általános szociológiai és a történelmi törvényszerűségek kölcsönös viszonya 1165

SZOCIOLÓGIAI ÉS TÖRTÉNELMI TÖRVÉNYSZERŰSÉGEK 1171 ismeretével. Csak ennek a nagy és bonyolult munkának a befejezése után lehetséges a komoly önálló elméleti általánosítás, amely korántsem mindig vezet új törvényszerűség, új történelmi törvény felfedezéséhez. A történelmi törvényszerűségek feltárása előfeltételezi azoknak a tényeknek és jelenségeknek az összegyűjtését és tanulmányozását, amelyek ismétlődnek a történelmi folyamat során. Természetesen nem a mechanikus ismétlődésről van szó, amely gyakorlatilag lehetetlen, hanem azoknak a hasonló szituációknak a feltárásáról, közös társadalmigazdasági struktúrán belül, ahol egyedi oksági függések lépnek fel. Lenin megjegyezte, hogy a megismételhetőség általános tudományos kritériumát mindenekelőtt a termelési viszonyok elemzése igazolta, ami azután lehetővé tette a megismételhetőség feltárását a társadalmi szférában is, „a különböző országok társadalmi jelenségeiben"1

5

is. A jelenségek ismétlődése nem jelenti azonosságukat. Következésképpen az általános törvényszerűségek megállapítása nem szünteti meg az adott törvényszerűség hatása alá eső egyes jelenségek sajátosságának kutatási feladatát.1

6 A történeti kutatás feladata, hogy feltárja az adott, konkrét társadalom fejlődésének gyakran mélyen rejlő törvényszerűségét, felfedezze az utóbbit a „véletlenek" tömege mögött, valamint az, hogy megismerje a szóban forgó törvényszerűség vagy a részlegesebb derivátumok specifikus megjelenési formáit. Az általános, különös és egyes dialektikus kapcsolata lehetővé teszi meglátnunk a lokális vagy időleges sajátosságokat tükröző egyesben az általánost is, amely végeredményben megadja a történelmi folyamat objektív, minőségi jellemzését. Egyet kell értenünk V. V. Ivanowal abban, hogy „a történettudománynak nemcsak a törvényszerűt, nemcsak a szükségszerűt kell vizsgálnia, hanem a véletlent is. Vizsgálja mindazt, ami tükrözi a történelmi törvények működését, mindazt, ami ellentmond egyik vagy másik történelmi tendencia megnyilvánulásának, hiszen enélkül nincs reális történelmi folyamat".1

7 Figyelembe kell venni, hogy a történelmi törvény időnként látszólag úgy lép fel, mint számos összeütköző erő, különféle történelmi tény sajátos eredője. Teljes határozottsággal kell hangsúlyozni, hogy ez semmiképpen nem jelenti az összes említett tényező „egyenjogúságát" és nem hatálytalanítja azt a tételt, hogy végeredményben a történelmi folyamat gazdasági megalapozottsága marad a meghatározó. Elméleti érdeklődésre tart számot az alternatives kérdése a történelemben. A marxizmus egyes bírálói az alternativitás eszméjét azzal a nyilvánvaló céllal emelik ki, hogy kétségbe vonják a történelmi fejlődés objektív törvényszerűségeinek meglétét. Ebben az esetben az alternativitást úgy ábrázolják, mint a történelmi fejlődési irány véletlenszerűségének bizonyítékát. A fogalmak nyilvánvaló felcseréléséről van szó. Senki 15

Lenin: összes, 1. köt. 126. 16

„A vizsgált jelenségek összevetése a fejlődés folyamatában - úja V. V. Ivanov - gazdagítja a megismerést mélységében (például a jelenségekben levő törvényszerűségek, illetve ezek új minőségi oldalainak feltárása) és szélességében (például a megismerés tényleges alapjának kiszélesítése). Az összehasonlító történeti vizsgálat nem korlátozódik a jelenségek empirikus jellemzésére. Dialektikus materialista értelemben ez a vizsgálat úgy lép fel, mint a gondolkodásnak a konkréttól az absztrakt felé haladó egyik mozgásformája, a kutatás eredménye pedig a tudományos absztrakció értékével bír, mely objektív ismeretet tartalmaz a tárgyra vonatkozóan." (V. Ivanov: V. I. Lenin ο nekotorüh voproszah szootnosenija isztorii i szovremennoszti. Tomszk, 1970. 25). 17

Leninszkij isztorizm: metodologija i metodika iszszledovanija. Kazan', 1976.132.