Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Lukács Lajos: A Vatikán és versailles-i kormány kapcsolata az 1871-es Párizsi Kommün időszakában 1142
A VATIKÁN ÉS A VERSAILLES-I KORMÁNY KAPCSOLATA 1163 1871 július elején Guibert toursi érsekre esett a választás, aki ugyanezen év őszén foglalta el Darboy érsek helyét.7 9 A párizsi érsekválasztásban létrejött kompromisszum hátterében nem kis súllyal esett latba az a vatikáni meggondolás, hogy a francia kormányt Róma kérdésében határozottabban maga mellé állítsa. Ámbár távolról sem mondtak le a francia monarchia restaurációjának lehetőségéről, és Chigi június elején, már Thiers republikánus pártjának „zülöttségéről és széteséséről" szól, a monarchista erők, a konzervatív-katolikus tábor megizmosodásáról, a nemzetgyűlés azon határozatának nagy fontosságáról, mely megszünteti a Bourbon-család száműzetésére vonatkozó törvényt. Bizakodva szól Joinville hercege, valamint Aumalè és Chartes hercegeinek versailles-i aktivitásáról, a legitimista és orleanista képviselők összefogásáról. Az már viszont Thiers nem éppen tisztának mondható politikai kétkulacsosságához tartozott, hogy az említett hercegekkel igyekezett a legjobb viszonyt tartani és ígéretet tenni a Bourbon-család kívánságainak teljesítésére.80 A győzelmes ellenforradalom ezen belső praktikái bármennyire is érdekelték a Vatikán köreit, a fő figyelmük ennek ellenére a maguk legközvetlenebb bajára, fájdalmának orvoslására irányult. Ugyanazon a napon, amikor a nuncius éppen részletes beszámolóját írja Antonellinek a monarchista párt biztató kilátásairól, a vatikáni államtitkár 1871. június 12-én kelt történelmi jelentőségű iratában formulázza meg azokat a vatikáni alapérdekeket, melyeket előtérbe kívánnak állítani és kitartóan érvényesíteni. Elsősorban köszönetet mond Antonelli Chiginek fáradozásaiért, hogy Thiers kormányelnök figyelmét a római kérdés felé fordította, hogy megszerezte annak ígéretét, mi szerint „amint teljesen leverték a párizsi kozmopolita forradalmat", a Szentatya helyzetét gondjaiba veszi. A szeptember 20-i római események következményeinek a vallásra, az egyházra, „a civilizált társadalomra" nehezedő súlyáról szólva, Antonelli sürgős orvoslást kíván — bízván Thiers ígéreteinek valóraváltásában. „Ezen biztosítékok következtében őszentsége lelke boldog reményekkel telt meg és köszöni az Úrnak, hogy ilyen nemes érzelmeket kelt annak szívében, aki jelenleg Franciaország sorsát igazgatja. Mondjon ön köszönetet a kinyilvánított jó szándékért, biztosítsa, hogy a Szentatya apostoli áldását küldi, kérve az eget, hogy adjon neki elegendő erőt és világosságot, hogy véghez vigye a dicső vállalkozást, melyhez nyúlt ily kedvező előjellel és az egész civilizált világ helyeslésével" — szólt Antonelli üzenete Thiers számára 1871. június 12-én.81 Viszont oly következtetés levonása, hogy a francia egyház és papságának állásfoglalása a lezajlott eseményekkel kapcsolatban egyöntetű lett volna, vagy akár teljes összhangban állott volna a vatikáni véleményekkel és álláspontokkal, nehezen lenne bizonyítható. Többek között erre mutat Chigi nuncius további erőfeszítése is, aki szükségesnek tartotta a volt párizsi érsek múltjának egyértelműbb beállítását, némi szeplőtelenítését. Ilyen értelemben tárgyalt a párizsi káptalan vikáriusaival is, rájuk bízva a 7'Giuseppe Ippolito Guibert, megelőzően Tours püspöke, kezdetben vonakodott elfogadni a párizsi érsekséget, idős korára is hivatkozva - majd a Thiers-kormány és a Vatikán fokozott aktivitása után engedett az óhajoknak, 1871. október 27-én lépve hivatalába. Vö. Lecanuet: Les Dernières Années du Pontificat de Pie IX. 126. és köv. 8 0Chigi Antonellinek, Versailles, 1871. jún. 12. (ASV. S.St. 1871. Rub. 242. fasc. 2. 1753/2066). 81 Antonelli Chiginek, Roma, 1871. jún. 12. (ASV. S.St. 1871. Rub. 242. fasc. 2. 2006). 11 Századok 1978/6
