Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Lukács Lajos: A Vatikán és versailles-i kormány kapcsolata az 1871-es Párizsi Kommün időszakában 1142
1162 LUKÁCS LAJOS értékesítsék. Erre mutatott félreérthetetlenül Darboy érsek és társainak 1871. június 7-én Párizsban lezajlott temetésének megrendezése. Chigi nuncius, aki ez alkalomból Versailles-ból Párizsba utazott, oly következtetést vont le, hogy ezen esemény nagyon alkalmasnak látszik arra, hogy a szélesebb tömegek figyelmét az egyház felé fordítsa, hogy növelje a felháborodás érzését a lezajlott forradalmi eseményekkel szemben.7 3 Ilyen természetű tendenciák erősítését szolgálta a Vatikán 30 ezer frankos adománya is, melyet a forradalom által sújtott, károsodást szenvedett személyek segélyezésére kívántak fordítani. A Szentatya adományát, egy annak célját alaposan megindokló levéllel, a nunciusnak már június 5-én sikerült átadnia Jules Favre külügyminiszternek, melyért az utóbbi levélben mondott köszönetet. A vatikáni utasításnak megfelelő gyors lebonyolítást viszont az tette lehetővé, hogy az arrasi püspök 40 ezer frank támogatást küldött a Szentatya számára — mely összegből a nuncius azonnal kiutalta a szóban forgó pápai adomány összegét.74 A győzelmi hangulat bizakodással teli napjaiban azonban az események nem egészen úgy alakultak, ahogy azt a Szentszék remélte. A Kommün leverése Thiers állását, tekintélyét az ellenforradalom táborában megerősítette, és a nem egészen alaptalanul várt monarchista fordulat elmaradt.75 A nuncius ugyan még megelégedéssel szól a megüresedett párizsi egyházmegye ideiglenes kormányzásáról, a káptalanba választott három vikárius vatikáni hűségéről, akik ígéretet is tettek azonnal Chiginek, hogy IX. Piusnak az elhalt érsekhez intézett utasításainak szellemében közzéteszik a vatikáni zsinat határozatait a pápai csalhatatlansági dogmáról. Úgyszintén vállalták, hogy állást foglalnak a Syllabusban közzétett doktrínák és elvek mellett.7 6 Ami viszont az új érsek kinevezését illeti, a nuncius úgy látta, hogy e tekintetben Thiers magának tartotta fenn a kizárólagos döntés jogát, aki a nuncius tapogatódzására június elején még elodázó választ adott. Azonban Chigi úgy véli, hogy a kormány választása az orléans-i püspök, Dupanloup személyére fog esni. Nem tartja ugyan kizártnak, hogy esetleg mégis más személy jön szóba, de abban bizonyos, hogy bárkiről legyen is szó, „ugyanazon irányt, ugyanazon elvi és kormányzati tendenciákat" fogja képviselni.77 Chigi, aki nagyon is jól ismerte az orléans-i püspök személyével, irányával, nézeteivel kapcsolatos vatikáni fenntartásokat, érthetően tanácsot, utasítást várt ez ügyben Antonellitől - amit kellő időben meg is kapott. Az óvatosságra és elővigyázatra intő és a vatikáni érdekeket körvonalazó utasítás és a nuncius aktivitása elégségesnek bizonyult a liberális katolikusok által támogatott Dupanloup kinevezésének meggátlásához.7 8 Az érseki székbe alkalmasnak tűnő Pie poitersi püspök, vagy De la Tour D'Auvergne bourges-i püspök, vagy Alzon abbé személyében Thiers és Chigi nem tudtak megegyezni. Végül is Thiers és a Vatikán hozzájárulásával 73 Chigi Antonellinek, Paris, 1871. jún. 8. (ASV. S.St. 1871. Rub. 165. fasc. 8. 1759/2018). 74 Chigi Antonellinek, VersaiUes, 1871. jún. 6.. (ASV. S.St. 1871. Rub. 165. fasc. 8. 1750/2064). 75 Vö. Simon: La Gouvernement de M. Thiers. I. 112. és köv.; Hanotaux: Histoire de la France. I. 226. és köv. "Chigi Antonellinek, Versailles, 1871. jún. 6. (ASV. S.St. 1871. Rub. 165. fasc. 8. 1750/2064). 77 Uo. 7, Antonelli Chiginek, Roma, 1871. jún. 14. (ASV. Archivio Nunziatura di Parigi. 1871. 2007).
