Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Lukács Lajos: A Vatikán és versailles-i kormány kapcsolata az 1871-es Párizsi Kommün időszakában 1142
1158 LUKÁCS LAJOS forrásokhoz nem juthatott. Wahsburne közbenjárására e helyzeten enyhítettek, érintkezhetett fogolytársaival, lehetővé vált számára újságok és más olvasmányok bevitele. Bármennyire is jólesett az érseknek ezen együttérző és reményeket ébresztő látogatás, de döntő fordulatot helyzetében nem eredményezett. Clauseret tábornok egyébként is kifejtette Wahsburne előtt, hogy lehetetlenségnek tartja a pap túszok szabadon engedését — különös tekintettel a versailles-i kormánynak a fogolycserét elutasító álláspontjára, valamint a párizsi lakosság felháborodott hangulatára a város bombázása és a tapasztalt könyörtelenségek, kegyetlenségek miatt.5 8 Mindezen körülmények ellenére Antonelli igen pozitívan értékelte Wahsburne akcióját, azon reményének adva kifejezést, hogy az eredmény végül is nem marad el. „De bármilyenek is legyenek a következmények, nem lehet elvitatni Wahsburne úr tettének, az ügy iránt tanúsított érdeklődésének jelentőségét, mely igen aggasztja a Szentatyát és a Szentszéket." Majd felkéri Chigit, hogy járjon el az amerikai nagykövetnél és működéséért fejezze ki legmélyebb elismerését.5 9 Néhány nappal később — május 13-án - Antonelli, már keserűbben és letörtebben szól Darboy várható sorsáról: „Fájdalommal veszem tudomásul, hogy a párizsi érsek sorsa nem ment át gyökeres változáson a komoly remények ellenére, melyek az ismert előzmények alapján feltűntek."6 0 Valóban semmi jel sem mutatott arra, hogy Thiers kormánya a legkisebb lépésre is hajlandó lenne a pap túszok kimentése érdekében. Ily módon nagyon is érthető, hogy a francia egyház fejének fogságba jutása és kilátástalan helyzete következtében Chigi nuncius még szorosabbra igyekezett fonni a kapcsolatokat a francia egyház másik tekintélyes alakjával, Dupanloup orléans-i püspökkel. Antonelli államtitkár — már jelzett bíztatásaira is támaszkodva - a nuncius fő feladatát abban látta, hogy a pápaság szorult római helyzetének védelmében az egész francia katolikus egyház erejét mozgósítsa, hogy a vezető klérus hangja mind az országon belül, mind a határokon túl megerősödjék. Dupanloup éppen Darboy kényes helyzete miatt is, nagyon jól átlátta különleges állását, szerepét és Chigi ösztönzésétől kísérve mindent el is követett annak érdekében, hogy az egyházi vezetőket egységes Róma melletti fellépésre ösztönözze. Kezdetét vette egy korántsem egyszerű, de hatásosnak ígérkező akció, annak érdekében, hogy a francia püspöki kar közösen forduljon a versailles-i nemzetgyűléshez és a pápai hatalom hatásos védelmére szólítsa fel. Arra nézve, hogy a Vatikán milyen súlyt helyezett a francia egyház ilyen értelmű fellépésére, világosan jelzi De Bonnechose bíborosnak, Rouen érsekének Versailles-ba érkezése is, akivel Chigi részletesen megtárgyalta, hogy miképpen történjék majd a francia püspöki kar kollektív részvétele a nemzetgyűlésben. Erre vonatkozóan Antonelli államtitkár már megelőzően részletes instrukciókat adott — a nuncius csupán a megfelelő időre és alkalomra várt, hogy érvényesítésükre lehetőség nyíljék. De Bonnechose bíboros a francia püspöki kar nevében egy feliratot készített a római probléma állásáról az országgyűlés számára, melyet egy körlevél formájában közölt az összes francia főpappal, felszólítva őket arra, hogy íiják alá. 1871 május elején ezen kezdeményezés igen előrehaladott állapotba jutott és a nuncius 5, Uo. Washburne akciójáról lásd továbbá: Lecanuet: Les Dernières années du Pontificat de Pie IX. 116. és köv. Ugyanitt a Kommün elleni rágalmak, megalapozatlan vádaskodások bőven akadnak. Mémoires de général Clauseret. III.; Foulon: Darboy. 554. és köv. 5 ' Antonelli Chiginek, Roma, 1871. máj. 6. (ASV. S.St. 1871. Rub. 165. fasc. 8. 1691). 60 Antonelli Chiginek, Roma, 1871. máj. 13. (ASV. S.St. 1871. Rub. 242. fasc. 2. 1712 .)
