Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Lukács Lajos: A Vatikán és versailles-i kormány kapcsolata az 1871-es Párizsi Kommün időszakában 1142
A VATIKÁN ÉS A VERSAILLES-I KORMÁNY KAPCSOLATA 1159 megbízható értesülésekre, a neki tett ígéretekre alapozva, a várható siker reményeit tolmácsolja a Vatikánba.6 1 A francia főpapság aktivitásának fokozását is célozta IX. Pius 1871. május 15-én kibocsátott „Ubi nos" enciklikája, melyben erőteljesen tiltakozott az olasz kormány garancia-törvénye miatt.62 Chigi - aki Genfen keresztül kapta kézhez a pápai enciklikát - azon nyomban intézkedett, hogy eljuttassa Franciaország valamennyi főpapjának, a baráti sajtónak, valamint a versailles-i kormány külügyminiszterének, Favrenek. Chigi ezen pápai irat kiadását messzemenően helyeselte, már azért is, mert .különösképpen célszerű Franciaországnak, mert egybevág a püspöki karnak az országgyűléshez intézendő, Róma dolgaival kapcsolatos feliratával".6 3 Az annyira várt végső versailles-i roham, melytől a Kommün megdöntése függött, 1871 május végén bekövetkezett. A nuncius, aki valamennyi fájó kérdés kényszerű visszafogására szorítkozott ezekben a feszülő, döntést hozó napokban és órákban — határozottan megírta Antonellinek, hogy a Vatikán számára annyira óhajtott akciók elindítása már csak rövid idő kérdése. Ezen, a Vatikán számára passzívnak tűnő várakozási idő alatt is, amikor „a kormány ezekben a napokban lélekben Párizsban van, tehát minden kérdést, mint kívülállót félretesznek, mint időszerűtlent és a jövőre bízzák" — Chigi nuncius mégis alkalmat talált arra, hogy Thiersszel ismét találkozzék, átadja számára a Szentatya levelét, hogy felhívja „figyelmét azon erőszakos és nyomasztó állapotra, melyben Őszentsége van ..." A kormányelnök „azt mondta, hogy alázatos tiszeteletét továbbítsam Őszentségének és biztosítsam arról, hogy amint elnyomták a párizsi felkelést, az első dolgai között lesz, hogy komolyan foglalkozzék a Szentatya helyzetével" -közölte 1871. május 24-én Chigi Antonellivel.6 4 Ε döntő héten, amikor Párizsban patakokban folyt a vér, amikor a versailles-iak megtorlása könyörtelenül lesújtott a Kommün utolsó védelmezőire és az ellenforradalom felülkerekedése vitathatatlan ténnyé vált — Chigi figyelme már a jövő várható fejleményei felé fordul és a győztesek táborának belső ellentéteit latolgatja. „Az országgyűlés jelen szakasza döntő és kritikus Franciaország jövője szempontjából. Az összes fontosabb kérdés, melyet eddig elhalasztottak, napirendre kerül... A dolgok ezen állásánál nem lehet nem beszélni arról a többékevésbé erőteljes ellentétről, melyet eddig ellepleztek, a végrehajtó hatalom feje és az országgyűlés többsége között, úgy személyi, mint elvi kérdésekkel kapcsolatban."6 5 Majd rámutat arra, hogy azon tárgy, mely körül konkretizálódik és kiéleződik az összes véleménykülönbség Thiers és az országgyűlés többsége között, az a kormányformára vonatkozik. Megítélése szerint, amennyiben Thiers intézkedéseivel a köztársaság erősítését segíti elő, elkerülhetetlen a konfliktus kiéleződése az országgyűlés monarchista többségével — ennek az összecsapásnak végkimenetelétől viszont az utóbbi győzelmét várja. A monarchista csoportok iránti szimpátián túlmenően, a szorosabb együttműködés ki-'1 Chigi Antonellinek, Versailles, 1871. máj. 3. (ASV. S.St. 1871. Rub. 242. fasc. 2. 1742/1770). 6 2 „Ubi nos" enciklíka szövege: Religio. 1871. jún. 3. 63 Chigi Antonellinek, Versailles, 1871. máj. 31. (ASV. S.St. 1871. Rub. 165. fasc. 8. 1744/2051). '"Chigi Antonellinek, Versailles, 1871. máj. 24. (ASV. S.St. 1871. Rub. 242. fasc. 2. 1747/2006). "Chigi Antonellinek, Versaüles, 1871. máj. 31. (ASV. S.St. 1871. Rub. 165. fasc. 8. 1744/2051).
