Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Lukács Lajos: A Vatikán és versailles-i kormány kapcsolata az 1871-es Párizsi Kommün időszakában 1142
A VATIKÁN ÉS A VERSAILLES-I KORMÁNY KAPCSOLATA 1157 magatartása nem adott okot nagyobb reményekre. Darboy magatartását, a fogolycserére vonatkozó javaslatát ,/élelemmel", „levertséggel" magyarázta és igyekezett olyan beállítást adni az ügynek, mintha a javaslattal maguk a pap túszok sem azonosítanák magukat és csak a rendkívüli helyzet kényszerének hatása alatt szóltak volna pártolólag a fogolycserével kapcsolatos tervről — ámbár Thiers ezen állítását a nuncius előtt semmiféle kézzelfogható módon nem bizonyította. Annál súlyosabban esett latba Thiers azon véleménye, hogy „... lehetetlen tárgyalásokat kezdeni a felkelőkkel és a felkelők számára nagyjelentőségű az a két fogoly, akiknek szabadonbocsátását kérik . . ." Blanquit „félelmetesnek", „rendkívüli képességűnek" ítélte.53 Chigi aggodalmait a túszok életét illetően Thiers nem osztotta. Viszont a felelősséget - a fogolycsere elutasításáért -egyedül nem akarta vállalni és álláspontját a minisztertanáccsal és az úgynevezett tizenötös képviselőbizottsággal kívánta jóváhagyatni - ami utóbb meg is történt. A sikertelen közvetítési kísérlet után joggal jutott Chigi nuncius azon következtetésre, hogy a túszok „veszélyes helyzetben" vannak és „vékony szálon függ életük". Ebben a kritikus helyzetben a nuncius kellően értékelte IX. Pius pápának és Antonelli államtitkárnak a párizsi érsekhez és fogolytársaihoz intézett leveleit — lelkierejük, kitartásuk fokozása szempontjából.54 Antonelli, aki messzemenő köszönetét nyilvánította a nunciusnak Darboy és társai kiszabadítása érdekében tett sokoldalú erőfeszítéseiért — tudomásul véve Thiers álláspontját -, azon következtetésre jutott, hogy „ha az eredmény nem is felelt meg közös óhajunknak, de ez a jó szándéktól független körülményeknek tudható be, olyan nézetek rendszeréből fakadó okoknak, melyek a végrehajtó hatalom fejét vezették, amikor elutasította a felkelők javaslatait... "ss Chigi nuncius működésével szoros összefüggésben lépett fel Darboy védelmében Wahsburne, az Egyesült Államok nagykövete. Ennek érdekében közvetlen kapcsolatot teremtett a Kommün hadügyi biztosával, Clauseret tábornokkal, akinek közreműködésével engedélyt szerzett a túszok meglátogatására. Eljárásáról részletes jelentést készített kormánya számára, melynek másolatát eljuttatta a nunciushoz, aki azt tovább küldte Antonellinek.5 6 Az 1871. április 24-én kelt Wahsburne-jelentésből világosan kitűnik, hogy Chigi nuncius április 20-án kelt levelében kérte fel az amerikai követet közvetítő akciójára.5 7 Wahsburne titkára kíséretében a Mazas börtönben találkozott Darboy érsekkel. „Meg kell vallanom, mélységes benyomást tett rám e tiszteletre méltó férfiú megjelenése. Szellemi élénksége magával ragadott. Ugy tűnt, értékelni tudja kritikus helyzetét, mert még rosszabbra számított. Nem volt keserű vagy vádaskodó szava üldözőivel szemben, másrészről megjegyezte, hogy a világ rosszabbnak ítéli meg őket, mint amilyenek a valóságban" - rögzítette Darboy véleményét az amerikai nagykövet. Az érsek helyzetét börtönében tűrhetőnek találta, ámbár újságokhoz és egyéb hír-5'Chigi Antonellinek, Versailles, d.n. (1871. ápr. 15. körül). (ASV. S.St. 1871. Rub. 165. fasc. 8. 1736/1620). 54 Uo. Vö.Hcnotaux: Histoire de la France. I. 149. és köv. 5 5 Antonelli Chiginek, Roma, 187L ápr. 29. (ASV. S.St. 1871. Rub. 242. fasc. 2. 1636). "Chigi Antonellinek, Versailles, 1871. ápr. 26. (ASV. S.St. 1871. Rub. 165. fasc. 8. 1691). 5 7 Washburne jelentése, Paris, 1871. ápr. 24. Titkos (uo.). Megjegyzendőnek tartjuk, hogy Lagarde abbé röviddel Versailles-be érkezése után, hasonló értelemben fordult - többek egyetértő aláírásával - lord Lyonshoz, Anglia nagykövetéhez 1871. április 18-án. Ezen beadvány másolatát Washburne-nal is közölték. (Lásd. Foulon: Darboy. 554).
