Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Lukács Lajos: A Vatikán és versailles-i kormány kapcsolata az 1871-es Párizsi Kommün időszakában 1142
1156 LUKÁCS LAJOS Chigivel.4 9 Majd megjegyezte, hogy „nem hiteles az a két levél, melyet az újságok közöltek, az egyiket az érsek úr nevével és a másikat a madeleinei plébános nevével". Ezen tájékoztatás azonban ellentmondott a tényeknek és a legjobb esetben tájékozatlanságból fakadt. Ugyanis Darboy érseknek Thiershez intézett április 12-i levelét — melyet Lagarde abbé vitt — megelőzte egy másik, április 8-án, melyet Bertaux abbé közvetített -Deguerry madeleinei plébános április 7-én kelt, ugyancsak Thiersnek szóló levelével együtt. Ε levelek a Kommün vezetőinek jóvoltából valóban helyet kaptak a sajtóban, ami azonban nem mond ellent hitelességüknek. Foulon lyoni érsek, aki a legkiválóbb ismerője volt Darboy életútjának, alapvető történeti munkájában a szóban forgó leveleket közli és hitelességüket perdöntően bizonyítja. Ebből többek között az is kitűnik, hogy Darboy levelének utóirataként még külön is megjegyezte, miszerint minden nyomástól függetlenül, teljesen szabad akaratából írja levelét. Ebben a leghatározottabban elítéli a versailles-i katonaság emberiességből kivetkőzött kegyetlenségét, a fogságba esett kommünárok leölését, sebesültek meggyilkolását.50 Deguerry abbé szintén nyomatékosan hangsúlyozta levelében, hogy szabad elhatározásból és lelkiismeretétől vezettetve tiltakozik az embertelen mészárlások ellen. Ε jelentős levelek hitelességét kétségbe vonó Lagarde állítását egyébként a legnyomatékosabban maga Thiers kormányelnök Darboyhoz 1871. április 14-én intézett levele cáfolja meg, melyben határozottan visszautasítja a párizsi érsek állításait a versailles-iak kegyetlenkedéseiről - eljárásaikat védelembe veszi és illetéktelennek minősíti Darboy akcióját.51 Annyi bizonyos, hogy az említett két levél nyilvánosságra jutása nem kis zavarba hozta a versailles-i köröket és igyekeztek annak hitelességét a közvélemény előtt kétségbe vonni, vagy legalábbis olyan látszatot kelteni, mintha azok kényszer hatása alatt születtek volna meg. Ezen tendenciák hatása alól maga Chigi nuncius sem tudta magát kivonni és Lagarde véleményét kritika nélkül tolmácsolta Antonellinek. Más lapra tartozik - ámbár korántsem független a levélvivő abbé karakterétől —, hogy ígérete ellenére nem tért vissza Párizsba és az e tárgyban írt magyarázkodó levele nem fogadtatott örömmel a börtönben maradt párizsi érsek részéről — akinek jellemétől az effajta magatartás végképp távol állott és az egyházi vezetőktől joggal várt el a hívők számára példamutatóbb magatartást, még akkor is, ha az súlyos kockázattal is jár. Lagarde abbét, aki úgy látszik, a regulusi példát nem óhajtotta követni, nemcsak a közvélemény ítélte el, de maga Chigi nuncius is pálcát tört felette. Visszamaradását Versailles-ban félelemből és bizonytalanságából fakadó időhúzásnak tartotta, ami nem ok nélkül adhatott alkalmat szóbeszédre. Szembetűnő különbség látszik az első Darboy-levél vivőjének, Bertaux abbénak és a második Darboy-levél közvetítőjének, Lagarde abbénak a magatartása között. Bertaux ugyanis küldetését teljesítve visszatért Párizsba — ahol a Kommün nagylelkűen szabadon engedte.52 Chigi nuncius a Lagarde apáttól szerzett információkon túlmenően közvetlenül tárgyalt Darboy kiszabadítása érdekében Thiers kormányelnökkel is. Az utóbbi válasza, "'Darboy 1871. április 12-i levelében arról szól, hogy Blanqui szabadon bocsátása esetén a Kommün szabadon engedi Párizs érsekét, annak nővérét, Bonjeant, a legfelsőbb semmitőszék elnökét, Deguerrya abbét, Madeleine plébánosát és Lagarde-ot, Párizs érseki helynökét. 50 Foulon: Darboy. 534-536. 51 Uo. 537-538. "Chigi Antonellinek, Versailles, 1871. máj. 3. (ASV. S.St. 1871, Rub. 242. fasc. 2. 1742/1770). Vö. Lecanuet: Les Dernières années du Pontificat de Pie IX. 117.
