Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Lukács Lajos: A Vatikán és versailles-i kormány kapcsolata az 1871-es Párizsi Kommün időszakában 1142
A VATIKÁN ÉS A VERSAILLES-I KORMÁNY KAPCSOLATA 1155 egyházfők ellenzéki irányának vezetésére.4 5 Ilyen múlttal, ilyen — vatikáni szempontból terhesnek ítélt — szereplés után, a bizalom korántsem állt helyre Rómában Darboy érsekkel szemben, annak ellenére, hogy az érsek a szóban forgó és a katolikus egyház egyetemes érdekeit érintő történelmi események hatására 1871. március 2-án alávetette magát a vatikáni zsinat döntéseinek.4 6 Joggal elmondható, hogy Darboy, aki nem kis mértékben III. Napóleon bizalmából is jutott e magas egyházi posztra, a császárság bukása, a köztársaság megalakulása után felemás helyzetbe került. Szellemi kiválóságát, sokoldalú tehetségét ugyan általánosan elismerték, de a versailles-i republikánusok némi gyanúval figyelték a bonapartista császárság egykori bizalmasát, szenátorát — a legitimisták, orléanisták viszont liberális eszmék hordozójaként vádolták, a Vatikán pedig gallikanista nézetei miatt viseltetett tartózkodással iránta. Túszként történt elfogatása, ha a versailles-iak körében egységes szolidaritást váltott is ki, nehezen lenne bizonyítható, hogy kiszabadításáért is hasonló egységes intenzitással küzdöttek volna. Chigi nuncius, aki a versailles-i erőkkel jó kapcsolatokat igyekezett kiépíteni és a római kérdésben a Szentszék szövetségeseinek számát gyarapítani, kényes helyzetbe került a párizsi letartóztatási hírek hallatára. Egészen pontos információkkal Darboy és letartóztatott paptársainak helyzetéről kezdetben nem rendelkezett - bővebb részléteket csak azután tudott meg, hogy Darboy egyik fogolytársa, a párizsi érseki helynök, Lagarde 1871 április közepén Versailles-ba érkezett. Küldetése amolyan félhivatalos jellegűnek is volt tekinthető, ugyanis magával hozta a Kommün üzenetét a pap túszok lehetséges szabadonbocsátása vonatkozásában. Ε levelet Darboy érsek írta Thiers kormány elnöknek — tudomására hozva a Kommün vezetőinek azon készségét, hogy hajlandók a pap túszok egy részét szabadon engedni, amennyiben a versailles-iak által fogva tartott forradalmár Blanquit szabadon bocsátják.4 7 Mindezekről a nagyon is döntő eseményekről Chigi nuncius sokoldalú információkat tudott gyűjteni, miután lehetősége nyílt arra, hogy beszéljen a bizalmas misszió végrehajtójával, Lagarde apáttal. Tőle tudta meg, hogy Darboyt előre értesítették letartóztatásáról, de az lelkiismereti kötelességére utalva, nem hagyta el helyét. Attól is tartott, ha elrejtőznék, ezzel okot adhatna arra, hogy gyávasággal és mulasztással vádolják, hogy szolgálatát nem látta el, sőt a plébánosaihoz intézett előzetes felhívásával, miszerint azok maradjanak a helyükön — ellentétesen cselekednék. Lagarde beszámolója szerint az érsek és paptársai nyugodtak és mindenre el vannak készülve. Az érsek külön zárkában van elhelyezve, akinek számára engedélyezték, hogy élelmezését egy vendéglőből biztosítsa.4 8 Ami Darboy szóban forgó Thiershez intézett levelét illeti, arról Lagarde apát a legnagyobb határozottsággal állította, hogy az érsek nem írt más levelet, mint amit ő vitt Thiershez titkos missziója során. Ebben pedig arról volt szó, hogy „elfogadtasson Thiers úrral egy fogolycserére vonatkozó tervezetet, ami abból áll, hogy szabadlábra helyezzenek néhány felkelőt, a versailles-i kormány kijelölése szerint; a kommün részéről pedig szabadon engedik az érsek urat, Madeleine plébánosát és ha jól emlékszem, Icard urat S. Sulpizio papját" - közölte Lagarde apát 4 5 Vö. Foulon: Darboy. 382. és köv. 46 Darboy IX. Piushoz intézett, 1871. március 2-án kelt levele és a pápai válasz: uo. 502—506. 41 Darboy Thiersnek, Prison de Mazas, 1871. ápr. 12. (Foulon: Darboy. 540-542). 4'Chigi Antonellinek, Versailles, d.n. (1871. ápr. 15 körül). (ASV. S.St. 1871. Rub. 165. fasc. 8. 1736/1620).
