Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Lukács Lajos: A Vatikán és versailles-i kormány kapcsolata az 1871-es Párizsi Kommün időszakában 1142
A VATIKÁN ÉS A VERSAILLES-I KORMÁNY KAPCSOLATA 1151 Mindazon remények valóraválásának késlekedése, melyek a monarchisták felülkerekedéséhez fűződtek, a Vatikán képviselője számára parancsolólag írták elő, hogy az eredeti törekvésekről le nem mondva, keresse-kutassa a francia politikai és társadalmi életben mindazokat a tényezőket, melyekkel egyrészről nyomás gyakorolható a kormányra, másrészről önálló akciókat is kezdeményezhetnek a pápaság érdekei védelmére. Figyelembe véve a katolicizmus jól kiépített hadállásait Franciaországban, az egyházi szervezet tetemes megerősödését III. Napóleon számos támogató intézkedése nyomán, a vallásos kongregációk, katolikus egyesületek tömeges elszaporodását, kiterjedt működését, a katolikus befolyás alatt álló sajtótermékek nagy számát, valamint nem utolsósorban bizonyos francia pénzügyi körök erőteljes érdekeltségét a pápaság világi állását illetően - a római Kúria elképzelései egyáltalán nem tűntek reménytelennek.3 ff Antonelli állandó és erőteljes biztatásától és sürgetésétől kísérve Chigi nuncius elsőrendű feladatának tartotta, hogy minden lehetőséget megragadjon, minden célravezető eszközt felhasználjon annak érdekében, hogy kapcsolatait a jelzett katolikus csoportokkal, személyekkel megerősítse, kezdeményezéseket sugalmazzon, aktivitásra késztessen. A belső erőket lekötő háborús és polgárháborús feszültség légkörében is kellő hatást tettek azok a Vatikánból kiinduló kezdeményezések, melyek egyrészt közvetlenül a francia katolikus közvélemény feladataira, másrészt általános értelemben a katolicizmus Rómával kapcsolatos kötelességeire hívták fel erőteljesen a figyelmet, és kellő visszhangra leltek a francia sajtó klerikális csoportjainál. Utalhatunk Antonelli államtitkár 1871. március 1-i nyílt levelére Chigi nunciushoz, melyben együttérzését fejezi ki Franciaország — „az egyház elsőszülött leánya" — iránt és 10 ezer frankot ajánl fel a háború sújtotta rászorulók számára, nem feledkezve meg annak megemlítésétől sem, hogy ezen segítség „a mindenétől megfosztva, birtokaiból és jövedelmeiből kivetkőzve" álló pápától érkezett.31 IX. Pius pápának Patrizi bíboroshoz intézett 1871. március 2-án kelt levele pedig egész konkréten mutat rá a római Kúria sérelmeinek egész sorára, tiltakozva Róma megszállása, az olasz királyság fővárosává tétele, a garancia-törvény és sok egyéb más intézkedés ellen — gyors segítséget kérve az „erőszak", „az üldöztetés" ellen a kormányoktól és a katolikus társadalomtól egyaránt.32 A IX. Pius pápaságának 25 éves jubileumára emlékeztető felhívások 1871 tavaszán, a Vatikán szorult helyzetéből adódó feladatokra történő permanens felhívások - nem tévesztették el hatásukat a francia társadalom bizonyos köreire, a Versailles-ban tömörülő politikai csoportokra sem, de elsősorban a konzervatívmonarchista-klerikálisbeállítottságú képviselőkre.33 A francia társadalom és politikai élet klerikális köreinek tettekre ébresztése annál is inkább sürgető feladatként jelentkezett a vatikáni körök előtt, mert tagadhatatlanul némi tartózkodás, várakozás és bizonytalanság vegyült a hivatalos francia katolikus egyházi szervezet és annak vezetői magatartásának megítélésébe. A rendkívül gazdagon dotált és 3 "Maurain: La politique ecclésiastique du Second Empire. 116. és köv.; G. Goynau: Histoire religieuse de la France. Paris, 1932; Ch. Pouthas: L'Église et les questions religieuses en France de 1848 à 1877. Paris, 1959; A. Latreille, J. R. Palanque, E. Delaruelle, R. Remond: Histoire du catholicisme en France. III. La période contemporaine. Paris, 1962. 31 Vö. Religio. 1871. ápr. 26. 32 Civiltà Cattolica. 1871. VIII. v. II. 90-91. 3 3Schmidlirt: Papstgeschichte. II. 296. és köv. Vö. Religio. 1871. máj. 3.;jún. 14.
