Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Lukács Lajos: A Vatikán és versailles-i kormány kapcsolata az 1871-es Párizsi Kommün időszakában 1142
1150 LUKÁCS LAJOS részletezésétől, megállapítható, hogy éppen 1870—71 fordulójában Bécs és Vatikán viszonya meglehetősen elhidegült.2 6 Bár kétségtelen, hogy Versailles sem tett és tehetett túl sokat a pápaság oltalmazása érdekében, de a Vatikánnal kialakuló viszonyában feszültségről nem lehet szólni. Thiers kormányát természetesen messzemenően kötötték a Bismarck kancellárral történt előzetes megállapodások és ebbe semmiképpen sem illett volna bele az olasz királyság római fellépésének elítélése. De egyébként is a poroszoknak kiszolgáltatott Franciaországnak aligha állt érdekében az egységes olasz királyság provokálása, jóindulatának elvesztése.2 7 Ezen alapvető érdekeken túlmenően azonban Thiers kormánya a lehetőségeihez képest igyekezett a Szentszék panaszaival legalábbis szolidaritást vállalni. A Vatikán diplomáciai képviselője mindezeknek tudatában nem is mondott le arról, hogy messzebbre tekintve, figyelembe vegye a francia belpolitika lehetséges további jobboldali fordulatát. Chigi jelentéseiből kitűnik, hogy milyen határozottan reménykedtek abban, hogy a monarchista pártok végül is felülkerekednek, mely reményekre tápot adtak Thiers kormányelnök és a monarchista pártok között kialakult ellentétek, számos kérdésben. Ezek az ellentétek a közigazgatás centralizációjának, illetve decentralizációjának problémáitól a párizsi népmozgalmak felszámolásában tanúsítandó módszerek megválasztásáig egyaránt megmutatkoztak. A nuncius értesülve à különböző monarchista pártok egyesülésének lehetőségeiről, nem leplezett örömmel várja a republikánus Thiers távozását és a monarchia nyeregbe kerülését. Megítélése szerint e várt fordulatban „a jó emberek az isteni gondviselés megnyilvánulását látják, alapját Franciaország újjászületésének és annak, hogy a Szentszék megszabaduljon ellenségei elnyomásától".2 8 A nuncius reménye, hogy az ellentétek a kormányelnök és a parlament többsége között a legrövidebb időn belül a monarchia győzelmét hozzák, azonban nem bizonyult többnek jámbor óhajtásnál. Thiers megnyilatkozásainak viszonylag mérsékelt hangja, azon véleménye, hogy a párizsi „rendbontók" maguktól is szét fognak hullni, aligha volt több egyszerű taktikai fogásnál, melyhez e nagy tapasztalatokkal rendelkező politikus mesterien értett. Thiers kezdeti békésebb magatartásának gyökerei ugyanis korántsem abban lelik magyarázatukat, hogy a monarchista túlzók megtorlást és gyors fegyveres támadást követelő igényeivel szemben talán a békülékenység szellemét képviselte volna a felkelt Párizzsal szemben, hanem egyszerűen a Versailles-ban összpontosított ellenforradalmi fegyveres erők felkészülésének elégtelenségéből fakadt. Ezt az idő előrehaladása messzemenően igazolta és Tlúers magatartása, hangja voltaképpen a Párizs elleni támadásra kész erők gyülekezésével és felkészülésével párhuzamosan változott is - a monarchisták nagyfokú helyeslésétől kísérve.29 16 Vö. Wertheimer Ede: Gróf Andrássy Gyula élete és kora. I—III. Bp. 1910-1913. II. 238. és köv. Az Osztrák-Magyar Monarchia egyidejű külpolitikai törekvéseihez lásd: Diószegi István: Ausztria-Magyarország és francia-porosz háború. 1870-1871. Bp. 1965. Az I. Vatikáni zsinat magyarországi vonatkozásaihoz: Gabriel Adriányi: Ungarn und das I. Vaticanum. Köln-Wien, 1975. 159. és köv. 2 7Hanotaux: Histoire de la France. I. 21. és köv. 2 'Chigi Antonellinek, Bordeaux, 1871. márc. 12. (ASV. S.St. 1871. Rub. 242. fasc. 2. 1723/1368). 2 9 Simon: Le Gouvernement de M. Thiers. I. 84. és köv.; E. Zevort: Histoire de la Troisième République. Paris, 1898. 29. és köv.; Chastenet: L'Enfance de la Troisième. 50. és köv. Vö. Engels: Bevezetés a „Polgárháború Franciaországban" 1891-es kiadásához (Karl Marx és Friedrich Engels Művei. 17. köt. Bp. 1968. 567-578).
