Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Lukács Lajos: A Vatikán és versailles-i kormány kapcsolata az 1871-es Párizsi Kommün időszakában 1142
A VATIKÁN ÉS A VERSAILLES-I KORMÁNY KAPCSOLATA 1149 kapcsolatban, mondván, hogy ilyen hírek nem érkeztek hozzá.2 3 Falcinelli bécsi nuncius egyidejű jelentéséből ugyan kitűnik, hogy a Szentszék igyekezett Beust kancellárt rávenni, hogy a kolostorok kisajátítása ellen lépjen fel - aki saját állítása szerint igyekezett is mérséklőleg hatni az olasz kormányra, de szélesebb és hatékonyabb nemzetközi fellépést nem támogatott ez ügyben.2 4 így Favre külügyminiszter kijelentései sem mentek túl a Szentatya védelmezéséről szóló általános kijelentéseken. Viszont megerősítést nyert a kettős olaszországi követküldés szándéka, de oly módosítással, hogy a Szentszékhez nem Ibacourt herceget, hanem Bernardo d'Harcour grófot küldik, viszont változatlan maradt Choiseul gróf nagyköveti kinevezésének terve az olasz királyi kormány mellé. A versailles-i kormánnyal kiépített hivatalos kapcsolatok ugyan barátságosan alakultak, de távolról sem elégítették ki a Szentszék messzebbmenő és határozottabb igényeit. Az olasz kormány Rómába költözésének előkészítése szükségképpen olyan intézkedések sorát váltotta ki, melyeket a Szentszék sérelmezett. 1871 márciusában a helyzetet kiélezte, hogy olasz kormányhivatalok céljaira számos olyan épületet sajátítottak ki, melyek megelőzően szerzetesrendek tulajdonát képezték. De mindezeken túlmenően hamarosan sor került a nevezetesebb, pápai tulajdonban volt paloták -többek között a Quirinal, a Consulta, a Dataria, a San Felice - kisajátítására is az olasz kormányhivatalok céljaira. IX. Pius pápa sorozatos tiltakozásai, a különböző kormányoknál kezdeményezett segélyt kérő akciói azonban nemcsak a római állapotok egyes mozzanataival kapcsolatos véleményét és álláspontját juttatták kifejezésre, hanem általában eh'télték Róma bekebelezését az olasz királyságba éppen úgy, mint az 1870. december 9-én az olasz parlament elé beterjesztett garancia-törvényt — a pápa anyagi és lelki függetlenségének oltalmazásáról, az olasz királyi kormány által biztosított garanciákról. A Vatikán részéről indított nemzetközi ellenakciók tehát igen széles skálán mozogtak és az óhajtott igények magukban foglalták a fegyveres intervenciók igénylésétől a különböző részletkérdésekben történő tiltakozásokig a problémák egész sorozatát, melyekben számos európai kormányt az olasz királyság elleni fellépésre igyekeztek ösztönözni.2 s Chigi párizsi és Falcinelli bécsi nunciusok erőteljes tevékenysége nyomán kibontakozó reagálások ugyan sok rokonvonást mutatnak fel, ennek ellenére Versailles és Bécs álláspontja között különbséget tettek a Vatikánban. Beust, majd ezt követően Andrássy Gyula gróf közös külügyminiszter messzemenően óvakodtak attól, hogy ellentéteket provokáljanak az olasz királysággal és ezen túlmenően elég határozottan védelmére keltek a monarchia egyházpolitikai intézkedéseinek a Vatikán sorozatos tiltakozásaival szemben. Különösen az I. Vatikáni zsinat nyomán kialakult helyzet tette feszültté a kapcsolatokat, miután a római Kúria a magyar egyházi vezetőket a pápai csalhatatlansági dogma hivatalos magyarországi kihirdetésére utasította. Eltekintve e probléma bonyolult alakulásának 2 3 Chigi Antonellinek, Versailles, 1871. ápr. 1. (ASV. S.St. 1871. Rub. 165. fasc. 8. 1730/1456). 2 4 Falcinelli Antonellinek, Vienna, 1871. márc. 24. (ASV. ANV. 481/2813). 2 5 Vö. F. Scaduto: Guarentigie pontificie e relazione tra Stato e Chiese (legge 13 maggio 1871). Torino, 1884; Stefano Jacini: La crisi religiosa del Risorgimento la politica ecclesiastica italiana da Villafranca a Porta Pia. Bari, 1938. 366. és köv.;S. W. Halperin: Italy and the Vatican at war. A study of their relation from the outbreak of the franco-prussian war to the death of Pius IX. Chicago, 1939; G. Spadolini: L'opposizione cattolica de Porta Pia al' 98. Firenze, 1961; Miko: Das Ende des Kirchenstaats. III. 325. és köv. 10*
