Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Lukács Lajos: A Vatikán és versailles-i kormány kapcsolata az 1871-es Párizsi Kommün időszakában 1142
1148 LUKÁCS LAJOS De a gyorsított válasz kiprovokálása egyáltalában nem javított IX. Pius pápa elszigetelt helyzetén és Bécsből is elutasító válasz érkezett.19 Felismerhető, hogy a Vatikán diplomáciai működése éppen e bonyolult és kritikus helyzetben vesztett rugalmasságából, körültekintéséből és tapintatos modorából. Ez a körülmény természetesen nem könnyítette meg a nunciusok bonyolult munkáját. Mindezzel korántsem azt kívánjuk állítani, hogy az 1855-ös konkordátumot hatályon kívül helyező Beust-kormány, mely az 1868-as májusi vallásügyi törvényekkel érzékeny csapást mért a római Kúriára, 1870-ben és 71-ben azonos módon reagált volna a vatikáni óhajokra, mint Thiers kormánya.20 Ez a különbség nagyon is jól kiolvasható Falcinelli és Chigi jelentéseiből, eltérő hangvételükből egyaránt. De a dolgok lényegét illetően, voltaképpen a várt és az óhajtott segítség sem Párizsból, sem Bécsből nem érkezett meg. Chigi nuncius 1871. március 31-i jelentésében számolt be Thiers kormányelnökkel történt találkozásáról, akinek bemutatta nunciusi megbízó levelét, mely alkalommal tolmácsolta jókívánságai mellett azt a tiszteletet, bizalmat és várakozást, melyet a Szentatya személye iránt érez. A francia kormányelnök, aki nagyon is jól tudta, hogy voltaképpen mit is várnak oly erőteljesen a Vatikánban, a tőle jól ismert udvariassággal válaszolta, hogy amennyiben saját akarata és szándéka szerint jár el, nem cáfolja meg, hanem igazolja a Szentatyának iránta megnyilvánuló bizalmát és várakozását. De amennyiben az anyagi hatalomról van szó, a legnagyobb sajnálattal kénytelen közölni, hogy Franciaország jelen állásának körülményei között képtelen megfelelni Őszentsége várakozásának. A legtöbb, amit megítélése szerint megtehet a Szentatyáért, azaz, hogy nagykövetet küld mellé Ibacourt herceg személyében — amennyiben ez egyetértésre talál a Szetnszéknél. Thiers tudomására hozta Chigi nunciusnak azt is, hogy Viktor Emánuel olasz király mellé Choiseul grófot szemelték ki nagykövetnek, aki mérsékelt és kellemes jelleme, vallásos elvei miatt garanciát jelent arra nézve, hogy majd együttműködik, sőt alá is veti magát a szentszéki francia követnek.21 Mindebből viszont világosan kitűnt, hogy a versailles-i kormány nem óhajtotta megszakítani a diplomáciai kapcsolatot az olasz királysággal Róma elfoglalása miatt, de a kettős kinevezéssel igyekezett magát bebiztosítani a felesleges szemrehányásokkal szemben. Chigi kísérlete, hogy az olasz kormánynak a római szerzetesrendeket kisajátító intézkedéseivel szemben, mégis aktivitásra késztesse Thierst, szintén sikertelen lett. A nuncius érvelésére, hogy Ausztria, Bajorország és talán Poroszország is hajlandó lenne közbelépni a Szentatya érdekei védlemében — Thiers azt válaszolta, hogy Franciaország sosem fog lemaradni a többi hatalom mögött a Szentatya megvédése és támogatása terén, de a gyakorlati kérdések megtárgyalása végett Favre külügyminiszterhez utalta.22 Erre a találkozásra 1871. március 31-én sor is került — azonban Chigi várakozásait nem váltotta be. Favre némi bizalmatlanságot is tanúsított a több hatalom erélyesebb közbelépésére utaló érveléssel "Falcinelli Antonellinek, Vienna, 1870. szept. 2. (ASV. Archivio Nunziatura di Vienna - a továbbiakban: ANV. 481/2568); szept. 10. (uo. 481); szept. 12. (uo. 481/2580); nov. 6. (uo. 481/2634; 2635; 2636). 20 Vö. Stefano Jacini: II tramonto del potere temporale nelle relazioni degli ambasciatori austriaci a Roma (1860-1870). Bari, 1931. 243. és köv. 31 Chigi Antonellinek, Versailles, 1871. márc. 31. (ASV. S.St. 1871. Rub. 165. fasc. 9. 1728/1612). "Uo.
