Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Lukács Lajos: A Vatikán és versailles-i kormány kapcsolata az 1871-es Párizsi Kommün időszakában 1142
1144 LUKÁCS LAJOS betörése után véglegesen összeomoljon és a Vatikán ősi falai körébe vonuljon vissza.5 Az 1870—71-es történelmi fordulat alaposan átalakította Európa térképét, és ami még ennél is fontosabbnak tekinthető, tartós megoldáshoz juttatta az olasz és a német nemzeti kérdést. Amennyiben a római Kúria a két évtizedes nemzetközi oltalmat felhasználta volna a nagyon is esedékes belső reformok végrehajtására - nemzetközi helyzete, állása korántsem mutatott volna olyan nagyfokú elszigeteltséget és magárahagyatottságot, mint ahogy az Róma elfoglalása időpontjában jelentkezett. De az a pápai hatalom, mely bizonyos közigazgatási-pénzügyi reformoktól eltekintve, nagyon is óvakodott az idők szava által diktált feladatok felmérésétől — ellenkezőleg, ellentétes eszmei töltetű kezdeményezéseivel és propagálásával, csak ellenfeleinek számát növelte és egyébként is nehéz helyzetét fokozta. Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának előtérbe állításával, majd dogmává emelésével az 1850-es években, a Quanta cura enciklikával és a hozzá csatolt Syllabusszal 1864-ben, ezt követően pedig a pápai csalhatatlanság dogmává emelésével az I. Vatikáni zsinaton — mind-mind olyan jelenségek voltak, melyek nemcsak a pápaság világi ellenfeleinek számát növelték, de erőteljesen kiváltották a katolicizmuson belüli mérsékeltebb elemek titakozását is. Ilyen körülmények között a porosz-francia háború végkimenetele valóban katasztrofális következményeket vont maga után Róma számára.6 Nemcsak arról volt szó, hogy a háborús események egy francia császár helyett egy német császárral ajándékozták meg Európát, de ez a szerepcsere egy katolikus jellegűnek tartott nagyhatalom helyett egy protestáns többségű nagyhatalom kialakulására vezetett. Egyébként is jogosan merült fel az aggodalom és a várakozás a harmadik francia köztársaság megalakulásával kapcsolatban, melynek helyzete, társadalmi tartalma, bel- és külpolitikája egyaránt számtalan bizonytalanságot rejtett magában. Ugyan az a mód, ahogy a Thiers vezette kormány bel- és külpolitikai működése kibontakozott, hamarosan kezdte eloszlatni a Szentszék félelmeit.7 Flavio Chigi, aki 1861 őszétől állt a nagyfontosságú párizsi nanciatúra élén, viszonylag fiatalon indult el egy nagyon is felelősségteljes diplomáciai pályán. 46 éves, amikor Bajorországban képviseli a Szentszék érdekeit. A Münchenben eltöltött fél évtizedes nunciusi szolgálatai alatt Giacomo Antonelli bíboros államtitkár messzemenő bizalmát érdemelte ki és éppen magas fokú érdemei elismeréseképpen helyezték a római Kúria szempontjából mindenképpen első osztályú párizsi nunciatúra élére. Az az évtized, melyet III. Napóleon udvara mellett töltött, egy kevésbé energikus és határozott sVö. Raffaele Cadorna: La liberazione di Roma nell'anno 1870 ed il Plebiscito. Torino, 1889; K. A. Eickholt: Roms letzte Tage unter der Tiara. Freiburg im Breisgau, 1917; H. Bastgen: Die Römische Frage. I—III. Freiburg im Breisgau, 1917-1919. II. 615. és köv.; N. Miko: Das Ende des Kirchenstaats. I-IV. Wien, 1962-1970. III. 32. és köv.; I Documenti Diplomatici Italiani. IIa serie. Vol. I. Roma, 1960; ia serie, Vol. XIII. Roma, 1963. 6Josef Schmidlin: Papstgeschichte der Neuesten Zeit. Zweiter Band. Papstthum und Päpste gegenüber den modernen Strömungen Pius IX. und Leo XIII. (1846-1903). München, 1934. 45. és köv.; E. E. Y. Haies: Pio Nono. New York, 1962; Roger Aubert: II Pontificate di Pio IX (1846-1878). Torino, 1964. 345. és köv. 7Vö. J. Simon: Le Gouvernement de M. Thiers. I—II. Paris, 1878. 1. 55. és köv.; G. Hanotaux: Histoire de la France Contemporaine (1871-1900). I-IV. Paris, 1903-1911.1. Le Gouvernement de M. Thiers. Paris, 1903. 86. és köv.; J. Héritier: L'Histoire de la Troisième République. I—II. Paris, 1932-33. I. 28. és köv.; Jacques Chastenet: Histoire de la Troisième République. I-V. Paris, 1952-57. I. L'Enfance de la Troisième 1870-1879. 50. és köv.
