Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Nagy László: Erdélyi „boszorkányperek" a politikai hatalom szolgálatában 1097
1140 NAGY LÁSZLÓ Feltehetően lesznek, olyanok, akiket a legegyértelműbb bizonyítékok sem győzhetnek meg arról, hogy Bethlen Gábor, a nemzeti és a protestáns vallásszabadság e bajnoka, ilyen eszközöket is alkalmazott politikájában. Mások esetleg hajlamosak lesznek kegyeletsértést látni e kérdés bolygatásában, vagy legalább is valamiféle „deheroizáló" szándékot. Jóllehet szubjektív vélekedések ellen küzdeni meglehetősen reménytelen ügy, e sorok írója mégis szeretné elmondani, hogy a három „boszorkányperének álcázott birtokszerző per valóságos történetének feltárásával semmiféle ilyen, vagy ehhez hasonló szándék nem vezérelte és Bethlen Gábort ma is Erdély legnagyobb fejedelmének, nemzeti múltunk méltán megbecsült nagy alakjának tekinti. De a 17. századi, késő-feudális kori magyar történelem kimagasló személyiségének, aki saját kora erkölcsi-politikai normái szerint élt és cselekedett. Talán nem tekinthető puszta véletlennek, hogy a machiavellizmusról legújabban megjelent könyv Móricz Erdély-trilógiájából vette a mottóját?13 6 A machiavellizmus tanai Erdélyben valóban hamar elterjedtek, s a gyakorlatban talán senki sem alkalmazta magyar földön oly eredményesen azokat, mint Bethlen Gábor. Ezt már régebbi életrajzírói némelyike is észrevette, de az erre utaló megállapításokat mindig nagy nemzeti felháborodás kísérte. Mintha valamiféle gyalázkodás számba menne az, hogy valakit saját kora egyik vezérlő eszméje képviselőjének neveznek. Voltak, akik elismerték Bethlen politikájának machiavellista vonásait, de azonnal mentegetni is igyekeztek őt emiatt,13 7 jóllehet Bethlen levelei arról tanúskodnak, hogy a nagy fejedelemnek szinte passziója telt barát és ellenség mesteri félrevezetésében. Ebben a korban különben amelyik politikai vezető nem ezeknek az elveknek megfelelően cselekedett, nem is számíthatott sikerekre. Szekfü Gyula az oly sokat támadott Bethlen-biográfiát ezekkel a szavakkal zárta: „A történet folytonos konfliktusában az embert, az egyént újra legyőzték azon homályos erők, melyek munkájából állnak elő, embereket keményen, lebírhatatlanul szolgálatukba fogva a történet századai."13 8 Ezek a ,homályos erők" a valóságban nem mások, mint a termelőerők fejlődése történetének, az osztályharcok történetének és az emberi gondolkodás fejlődése történetének a törvényszerűségei. Bármily kiváló egyéni képességekkel is kiemelkedő történelmi személyiséggé csak akkor válhat valaki, ha nem csupán felismeri, de hatékonyan közreműködik is ezeknek a törvényszerűségeknek az érvényesülésében. Vajon megfelelt-e Bethlen Gábor fejedelem politikai tevékenysége ezeknek a történelmi követelményeknek? Mennyiben szolgálták politikai céljai és tettei a haladás ügyét? 13 6 Sz ige thy G.: i. m. 5. 131 Angyal Dávid írta Bethlenről: „Sokáig és keményen tusalakodott oly hatalmakkal, melyeknek páncéljáról a jámborság fegyverei visszapattantak volna." (Magyarország története II. Mátyástól II. Ferdinánd haláláig. Bp. 1898.422.) Vö. Szilágyi S.: Bethlen Gábor politikai levelei, Bevezetés, 1. Wittman Tibor 1951-ben megjelent tanulmányában élesen elítélte nemcsak Szekfűt, aki szerinte „a sötét önzésre vonatkozó sablonformákat, az államrezon elméletét a német szellemtörténettől kölcsönzi, és készen ráhúzza Bethlenre", - de Makkai László, Tolnai Gábor és Kosáry Domokos Bethlenre vonatkozó értékeléseit is, deklarálva a következőket: „Az ügyeskedő, praktikázó diplomata, az igazi gondolatait barokkos frázisokkal elrejtő machiavellista fejedelem Szekfü által megrajzolt alakja megfosztja népünket egyik legnagyobb nemzeti hősétől, életerős vonásait a felismerhetetlenségig torzítja, zsugorítja." (i.'m. klny. a Sz 1951. 3-4. számából, 5-6.) 133 Szekfü Gy.: i.'m. 279.
