Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Nagy László: Erdélyi „boszorkányperek" a politikai hatalom szolgálatában 1097
1134 NAGY LÁSZLÓ legdurvább törvénysértések formájában is! Mintegy tanúbizonyságaként annak az általános érvényű történelmi törvényszerűségnek, hogy a társadalom által nem kellően ellenőrzött politikai hatalom megalapozatlan, törvénysértő ítéletek forrása lehet még olyan kiváló, zsarnokságra nem hajlamos és haladó célokat követő politikai vezetőnél is, mint amilyen Bethlen Gábor volt. De vajon miért nem tudott az erdélyi társadalom, pontosabban annak uralkodó osztálya, ellenőrzést gyakorolni a fejedelmi hatalom felett? Abban az időben, amikor a királyi Magyarországon éppen ezzel ellentétes állapotok uralkodtak! A magyarországi viszonyok illusztrálására szabadjon utalni Nádasdy Ferenc és Batthyány Boldizsár esetére, akik az erdélyi fejedelemmel konspiráltak. Rudolf császár idézésére 1586-ban meg sem jelentek Prágában, és a nagyhatalmú Habsburg-uralkodó teljesen tehetetlen volt velük szemben.11 8 Erdélyben ilyen eset semmiképpen sem fordulhatott volna elő. Ott az idézést az elfogatásra küldött fejedelmi poroszlók hozták, akik már vitték is magukkal egyenesen a börtönbe a még bíróság elé sem állított főurat vagy nemest. 1594-ben például a fejedelmi tanácsból emelték ki a testőrök az ország leghatalmasabb méltóságait, akiket azután néhány napon belül lefejeztek, vagy a börtönükben megfojtottak. A királyi Magyarországon uralkodó állapotoktól homlokegyenest eltérően az erdélyi fejedelmek akkor is kényük-kedvük szerint bánhattak az itteni uralkodó osztály tagjaival, amikor a bécsi és az azt követő békekötések a magyarországi nemesi osztálynak szilárd jogbiztonságot teremtettek. A régebbi magyar történetírók pártállásuknak megfelelően vagy nem vettek tudomást erről a különbségről - sőt egyesek még idealizálták is az erdélyi jogállapotokat —, 119 vagy pedig elintézték olyan és ahhoz hasonló kijelentésekkel, miszerint Erdély mindig Magyarország véres sarka volt", ahol a fejedelmek vérmérsékletüknek megfelelően halomra ölhették akár a legtekintélyesebbeket is.12 0 Nem elemezte kellően az erdélyi fejedelmi hatalom lényegét a magyar marxista történetírás sem. Hajlottunk afelé, hogy azt a nyugat-európaihoz hasonló, fejlett abszolút monarchiának lássuk. Az erdélyi fejedelmek szinte korlátozatlan belpolitikai hatalmát többnyire azzal igyekeztünk megindokolni, hogy Erdélyben nem fejlődtek ki a magyarországihoz hasonló nagybirtokok. Ott tulajdonképpen csak a fejedelem volt az egyetlen igazi nagybirtokos, s emiatt a meglehetősen erőtlen nemesség nem rendelkezett olyan saját erőszakszervezettel, mint Magyarországon és ezért nem tudta korlátozni a fejedelmek hatalmát.121 Jóllehet a földbirtokmegoszlás eltérő volta valóban bizonyos hatalmi sajátosságokat eredményezett Erdélyben, azonban ez a körülmény önmagában még nem magyarázhatja a fejedelmek szinte abszolút hatalmát a rendek felett. Többek között azért sem, mert a konkrét adatok azt mutatják, hogy több erdélyi főúr rendelkezett akkora magán-11 'Ld. erről Szádeczky L.: Báthory István és egy magyarországi összeesküvés. Sz 1886. 866., Takáts S.: Régi idők, régi emberek. Bp. é. n. 8,,Makkai L.: Erdély története. Bp., 1944. 298. 11 'Egy jellemző értékelés Bethlen Gáborról: „a világtörténelem legideálisabb, legtisztább és legzseniálisabb szabadsághőse". „Ilyen ember a XVII. század elején csak erdélyi talajon nőhetett." (R. Kissi.: Az átértékelt Bethlen Gábor. Debrecen, 1929. 108.) Vö. Makkai E.: Bethlen Gábor országalkotó politikája. Bp. 1929., 81-82., ahol ennél sokkal reálisabb értékelést találhatunk. 1 í0 Ld. Szekfű Gy.: i. m. 40., 131., 277-270. 121 Az értékelésről ld. pl. Magyarország története, Bp. 1971. I. köt. 178. 208., vagy Nagy L.: Bethlen Gábor a független Magyarországért, 454-455.
