Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Nagy László: Erdélyi „boszorkányperek" a politikai hatalom szolgálatában 1097
1130 NAGY LÁSZLÓ Bojthi Veres Gáspár is csupán általánosságban utal e kezdeti időszak politikájára, amikor többek között azt írja: az új fejedelem azon fáradozott, hogy „a némely fejedelmek által szétszórt kincstári javakat visszaszerezze".10 8 Az udvari történetíró szerint a fejedelem mindezt a „megzavart szabadságokJ ' helyreállítása érdekében tette, azonban még a Bethlen Gábort szinte a bálványozásig tisztelő Kemény János is azt írta e kezdeti időszak bethleni politikáját jellemezve: „nem is voltak vétek nélkül némely ő dolgai is", noha azoknak „mégis valami palástja láttatott lenni, úgymint a szükség'.1 09 Az általában meglehetősen tárgyilagos Nagy Szabó Ferenc már keményebben szólott a nagy fejedelem belpolitikájáról: „Sok dolgot próbála Bethlen Gábor fejedelem, melyben mind a maga hasznát nézte inkább, nem az igazságot."1 10 Arra, hogy ez nem tekinthető pusztán a Bethlen pénzrontásai miatt anyagilag kárvallott polgár egyéni véleményének, bizonyságot szolgáltat többek között az erdélyi közvélemény tanulmányozására a fejedelemségbe küldött Bornemissza István pozsonyi postamester is. 1626-ban készített jelentésében arról számolt be, hogy Erdélyben fölöttébb „elbúsultak minden rendek" amiért Bethlen „elnyomta és rabbá tette őket". Sokan elmondották neki; ha nem tartanának a Bethlen letételét követő vérontástól - nyilvánvalóan a porta várható retorziójára gondoltak — „nem sokáig hagynák élni". Az erdélyi főurak fölhívták Bornemissza figyelmét arra is, hogy Bethlen még mindig erősen tart Báthory Andrástól!11 1 Ezek a források azonban csak nagy általánosságban és közvetetten utalnak a három főrangú asszony ellen folytatott „boszorkányperek" egykorú visszhangjára. Nem szólnak arról konkrétan Bethlen eddig ismertté vált levelei sem. A „boszorkányok" elleni végzést hozó medgyesi gyűlés idején például csupán ennyit írt bizalmasának, Naszuf nagyvezérnek: „Ez ország Báthori Gábortól oly felháborodott, zűrzavar egyenetlen állapotban hagyatott én reám, hogy hamar és könnyen, kívánság szerént való csöndességre nem juthat, holott noha én mindenekben az egy igazságot, és mindenkinek kedve keresését igyekeztem és igyekszem követniΖ' 112 Ebből a levélből több dolog is nyilvánvalóan kitűnik. Mindenekelőtt az, hogy Bethlen tartott egy esetleges nagyobb felzúdulástól, amikor sor kerül a két asszonyt elmarasztaló ítéletek, a birtokelkobzások végrehajtására, s ennek ódiumát már előre is a meggyilkolt előd politikájára kívánta hárítani. Ugyanakkor az a körülmény, hogy hallgat ezekről a perekről, arra utal: a processzus a török vezetők tudta nélkül történt s Bethlen kételkedett az utólagos jóváhagyásban is. Mind ebben a levelében, mind más, ebből az időből származó írásában igyekezett szilárdabbnak mutatni a helyzetét a ténylegesnél. Ez érthető is, mert neki, mint a török nagyhatalomtól szorosan függő politikai vezetőnek, vigyáznia kellett arra, nehogy a bonyodalmaktól félő portán fölmerüljön letételének a gondolata. Amint már korábban utaltunk rá, az egykorú forrásokból az sem derül ki, hogy az 1614-es „boszorkányper" vádlottai mikor, milyen formában értesültek az ellenük emelt vádakról vagy az ellenük hozott ítéletekről. Lehetséges, hogy pusztán egy „ország végzésére" hivatkozó fejedelmi rendelkezést közöltek velük birtokaik elkobzásáról, I 08 Cs. Szabó L.-Makkai L. szerk.: Erdély öröksége. A fejedelem. IV. köt. 15. 109 Kemény ].: i. m. 90-91. II "ETA I. köt. 141. Vö.. EOE IX. köt. 29-30. 1 11 Eszterházy M II. köt. 238-240. 1 1 2 TMKÁOI. köt. 120.
