Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Nagy László: Erdélyi „boszorkányperek" a politikai hatalom szolgálatában 1097
1128 NAGY LÁSZLÓ kányoknak" kijáró máglyán való megégetés alól. Engedélyt kapott arra, hogy öccsével együtt Lengyelországba emigráljon.10 0 A testvérek távozásával nemcsak egy veszélyes fejedelmi ellenjelölt hagyta el Erdélyt, de eltűnt onnan egy „bűbájos boszorkány" is. Nem valamiféle varázslat szabadította ki börtönéből, s nem is egy „kósza kis hadnagy" szöktette meg őt onnan — mint ahogyan a nagy regényíró elképzelte -, hanem a Báthory-birtokok fogolyszabadító hatalma. A kisemmizett család tagjai csak Anna unokahúga, a II. Rákóczi Györggyel romantikus szerelmi házasságot kötő Báthory Zsófia révén szerezhették vissza elkobzott vagyonuk egy részét. A Lengyelországba emigrált Annának csupán valami kisebb birtoka maradt Felső-Magyarországon, amelyhez való jussát Bethlen is akceptálta 1627-ben.101 Hogyan folyt élete Lengyelhonban? — erről hallgat a fáma. Úgy tudjuk, hogy Erdélybe sohasem tért vissza ez a vagyona miatt meghurcolt, hányatott életű asszony. Arra sincs adat, hogy a bátyja temetésén jelen lett volna, amelyet - talán a meggyilkolt előd szellemének kiengesztelésére — tizenöt esztendővel Báthory Gábor halála után rendezett meg Bethlen Gábor „illendőbb solemnitással".10 2 Móricz Zsigmond „ingoványba húzó szépségű" regényhősnőjének a neve hét évvel Bethlen Gábor halála után bukkan elő az egykorú forrásokban. Ez a híradás szűkszavú és mégis oly sokat sejtető: Esterházy Miklós nádor a magyarországi Helmecen egy szerény kúriát és hozzá valami kis birtokot adományozott a nála kérelmezőként megjelent, teljesen nincstelen Báthory Annának. Az asszonynál tizenkét esztendővel idősebb nádor, akit kortársai nem különösebben szentimentális embernek ismertek, ez alkalommal talán egy gazdasági utasításba nem is illő rezignációval írta az asszony sorsáról intézkedő levelében: „Csuda e világ sora. Ennek öregatyja egy volt a lengyelországi István királylyal, s maga viszont az erdélyi fejedelemmel, s ím most csaknem koldus, nyavalyás is. Hadd ne budossék így, hiszen nem él özönig." Báthory Anna negyvenkét esztendős volt ekkor. Halálának idejét az egykorú krónikák nem tekintették följegyzésre érdemesnek. Hiszen csak asszony volt, akit súlytalan falevélként sodort ide-oda a történelem szele. Az utókor botrányos életű regényhősnőként emlékezik rá, bár könnyen lehetséges, hogy minden állítólagos kalandja pusztán a fantázia szüleménye. Annyi bizonyos csupán, hogy hányatott sorsú asszony volt. Életéből talán egyetlen jelentősebb memento maradt: minden valószínűség szerint ő mentette meg és juttatta el az Eszterházy család levéltárába Bocskai István titkos levelezését, a szabadságharc értékes kortörténeti dokumentumait. S „csuda e világ sora!" -mondhatnánk Esterházyval együtt — a haláláig Habsburg-hű nádor nem adta át a bécsi udvarnak, nem hozta nyilvánosságra a Habsburg-ellenes küzdelmek kompromittálására alkalmas iratokat. A Bocskai-szabadságharc egykori hadnagya, aki Illésházy István oldalán kezdte pályafutását, híven megőrizte a kassai „királyi ház"-ból a halhatatlanságba távozó felkelő fejedelem titkait.10 3 100 Ld. TT 1879. 212., Sz 1884. 3l3.Ecsed után Tasnád is Bethlen Istváné lett, akinek a fiát -Istvánt — Bethlen Gábor ekkor utódjának tekintette és így is neveltette. Ld. erről többek között TT 1882. 131-132. ""Bethlen pol. lev. 456. 1 02 ETA I. köt. 115. l03 Ld. Eszterházy Miklós nádor 1636. jan. 12-i utasítását (Sz 1894. 314.) valamint Nagy L.: Okmányok a Bocskai-szabadságharc idejéből. HK 1956. 2. sz.
