Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Nagy László: Erdélyi „boszorkányperek" a politikai hatalom szolgálatában 1097
ERDÉLYI „BOSZORKÁNYPEREK" 1127 Báthory Anna között, s szerinte ez a vonzalom parancsolt kíméletet a fejedelemnek. Minden valószínűség szerint ez a tanulmány is inspirálta Móricz Zsigmondot a Bethlent oly sokáig bűvöletében tartó varázsos nó'alak megálmodásánál. Ilyen érzelmi kötelékek létezésére nincs konkrét bizonyosság az egykorú adatok között. Legfeljebb gyanítani lehet a fejedelem némely, Báthory Anna elleni kitörése mögött férfiúi féltékenységet is. Bethlen Gábor magánéletére vonatkozóan azonban oly kevés konkrét adatot ismerünk, hogy azok alapján sem bizonyítani, sem kizárni nem lehet ilyen vonzalom meglétét. Mindezek ellenére azért nem kell teljesen sötétben tapogatóznunk e harmadik „boszorkányper" okait és céljait kutatva sem, mert az árulkodó források leleplezik ennek a pernek a gazdasági és politikai hátterét is. Jól tudjuk, hogy a processzus idején rendkívüli módon megrendült Bethlen hatalmi pozíciója a királyi Magyarországon. A nemesség hangadói közül alig maradt meg valaki mellette, és sok korábbi híve fegyverrel fordult ellene. A meghasonlás nem kímélte „Gábor választott magyar király és Erdély felséges fejedelme" közvetlen környezetét sem. Mint ismeretes, Péchy Simon kancellár is börtönbe került többrendbeli árulás gyanújával. Bethlen már az életét sem érezte biztonságban „a sok áruló között": török testőrséget kért a portától maga mellé! Ott azonban szintén rosszul állt az ügye, mert a török vezetők minden áron el akarták kerülni azt, hogy a birodalom Bethlen védelmében háborúra kényszerüljön Magyarországon. Komolyan számítani lehetett arra, hogy amennyiben a pártütés átterjed az erdélyi nemesekre is, elmozdítják őt a fejedelmi trónról és más, kevésbé nyughatatlan személyt ültetnek oda. A legposszibilisabb ellenjelölt most is Báthory András volt, aki ebben az időben — sőt még évek múlva is — jelentős pártot mondhatott a magáénak Erdélyben. S ebben az időben kapta kézhez Bethlen Rhédey Pál kővári kapitány levelét, aki azt jelentette: a Szilágyságban sok ellensége van a nemesek között a fejedelemnek. Ott, ahol Báthory Anna és testvére András sokat időzött!" Nézetünk szerint ez a körülmény ugyanúgy szerepet játszott Anna letartóztatásában, miként 1618-ban a Borsos Tamástól kapott tájékoztatás. Volt azonban az asszony 1621-es perbefogásának egészen közvetlen gazdasági oka és célja is: Ecsed vára és uradalma. A várat Perneszi Gábor kapitány 1619. október 30-án föladta Bethlennek, de annak, valamint a hozzá tartozó hatalmas vártartománynak a tulajdonosa még mindig a két Báthory testvér volt. Anna letartóztatása és perbefogása nem pusztán fenyegető figyelmeztetés volt a „rakoncátlankodó" szilágysági és erdélyi nemeseknek — közöttük a Báthory Anna érdekében többször is szót emelő Kornis Zsigmond erdélyi főkapitánynak —, hanem egyúttal ürügyet szolgáltatott az ecsedi vár és az uradalom megszerzésére is. Az csak nyilvánvaló volt a történtek után, hogy egy ilyen fontos erősség, valamint az annak az ellátására szolgáló uradalom, nem maradhat tovább Báthory Anna tulajdonában! Az ecsedi vár és uradalom a Báthory-testvérek ,,hozzájáruldsávaF' a Bethlen-családé lett. Ezzel az „önkritikus" engedékenységgel Anna ismételten kimentette magát a „boszor-99 Bethlen 1621 áprilisában arra utasította portai követét, Rimay Jánost:„énmagam személyem őrzésére jól válogatott portai ezer janicsárt szerezzen kegyelmed, kik continue mellettem legyenek az hadnak fennlétéig". (ETA II. köt. 399. Vö. „Az öreg Toldalagi Mihálynak, az öreg Rákóczi György fejedelmi tanácsának és Marosszéknek főkapitányának emlékezetül hagyott írásá"-val (ETA I. köt. 232.) Az erdélyi viszonyokról Magyar történelmi tár - M TT - XXVII. köt. 44 ,,DánR.: i. m. ITK 1974. 1. sz. Vö. Eszterházy M II. köt. 238-240.
