Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Nagy László: Erdélyi „boszorkányperek" a politikai hatalom szolgálatában 1097
1122 NAGY LÁSZLÓ Anna érvényes házasságából származik. Bethlen vitatta mind a házasság érvényét, mind azt, hogy a gyermek Jósika Zsigmondtól származott, és Annát erőnek-erejével hozzá akarta adni a gyermek apjának deklarált Krajnik Jánoshoz, aki feltehetően az ő udvari embere volt.8 0 Ennek érdekében még a bigámia elkövetését is vállaltatta volna az asszonnyal, csakhogy létrejöjjön az örökösödési és egyéb birtokjogi viszonylatokat alapvetően megváltoztató házasság. A többnyire bihari birtokain tartózkodó Báthory Anna egy ideig a fejedelem sógorának, Rhédey Ferenc váradi főkapitánynak az oltalmát élvezte. Rhédey a nagy méltóságát és különösen vagyoni gyarapodását jelentős mértékben Báthory Gábornak köszönhette. így az első pillanatra úgy tűnhet, mintha ezt igyekezett volna viszonozni a meggyilkolt fejedelem testvérhúgának nyújtotta védelemmel. A történeti tények azonban ennél prózaibb okot sejtetnek: az asszony a nyújtott oltalom fejében a rendkívül szorgalmas vagyongyűjtő Rhédeynek adományozta egyik birtokát, Tóti falvát. Ez az adomány négy évre mentesítette Annát a zaklatásoktól, jóllehet a „papok" sokat áskálódtak ellene. Minden valószínűség szerint azért, mert az asszony a második házasságában visszatért a katolikus hitre — amelyikben született — s ezzel egyszerre bizonytalanná vált a Báthory-birtokokon élő protestáns prédikátorok egziztenciális helyzete. A Homonnai Drugeth György katonai támadásainak elhárításával bajlódó Bethlen azonban maga is nyugalmat akart ezen a végvidéken. Ezért egyelőre csöndet parancsolt a prédikátoroknak és nem erőltette a Krajnikkal való házasságot sem.81 Báthory Anna azonban csupán haladékot kapott az üldöztetésektől. Amint Bethlen hatalmi helyzete megszilárdult Erdélyben, ismét rosszéletű „boszorkány" lett belőle, aki ellen a törvény teljes szigorával fel kell lépni! Az érzelmeit a politikának mindig alárendelő Bethlen a cseh felkelés kiiobbanása után kezdett felháborodni az asszony magatartásán. „Bánfinéval nem alkhatunk semmit - panaszolta 1618 júliusában Rhédeynek — igen keményen viseli magát; cancellárius uramra bíztam vala a gyóntatását."*2 Kevéssé valószínű, hogy a szombatosságban „tévelygő" Péchy Simon kancellár valamiféle hitbéli dologban gyóntatta volna az asszonyt egy hónapon át Gyulafehérvárott, jóllehet a történetírók nagy része ezt olvasva valamiféle valláserkölcsi ráhatásra gondolt. A fejedelem valóban szűkszavúan nyilatkozott ebben a kérdésben akkor is, amikor végérvényesen kitűnt Péchy fáradozásának eredménytelensége: „Bánfinéval semmi véget nem érvén, innét haza indulf' — írta Gyulafehérvárról Rhédeynek — hozzátéve: „Ki mivel ilyen embertelenséggel viseli magát hozzám, én is ezután különben akarok gondot reá viselni." Ezek a homályos utalások joggal kétségeket hagyhattak e levél olvasóiban aziránt, hogy vajon miben is nyilvánulhatott meg Báthory Anna „kemény" magaviselete és „embertelensége". Voltak, akik azt következtették ki ezekből a rejtélyes utalásokból, hogy az asszony az állííólagos erkölcstelen magatartásához ragaszkodott konokul, minden jószándékú ráhatása ellenére. Mások arra gondoltak, hogy talán mint nő viselkedett elutasítóan a fejedelemmel szemben. Ennek a homályos fogalmazásnak nagyon határozott oka volt! Bethlen jól tudta, hogy a „posták" gyakorta illetéktelen kezekbe kerülnek, s ezért igyekezett úgy fogalmazni, hogy sorait ilyen esetben se használhassák fel ellene. Annyi azonban már ebből a levél-8 "Erre enged következtetni többek között Nagy Szabó Ferenc adata is: ETA I. köt. 125. "Bethlen pol. lev. 34. Vö. Sz 1894. 310. "2 Betheln pol. lev. 100.
