Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Nagy László: Erdélyi „boszorkányperek" a politikai hatalom szolgálatában 1097
ERDÉLYI „BOSZORKÁNYPEREK" 1117 mindenképpen alárendelt helyzetű és Bethlentől egzisztenciálisan is függő embereket hallgattak ki. Egyetlen tekintélyesebb nemes sincs a tanúk között; olyan személy, akit a hatalomnak nem tetsző vallomása esetén legalább elvileg védett volna társadalmi, gazdasági helyzete. Olyan nemes személyt sem hallgattak ki, aki mások által koronatanúként lett megnevezve, és a processzus idején Szebenben tartózkodott, a fejedelem környezetében. A meghallgatott tanúk vallomásai többnyire másod-, harmadkézből származó, nagyrészt hallomások útján nyert értesüléseket tartalmaznak. Olyanokat, amelyeket egy törvényesen lefolytatott perben az igazság kiderítésére törekvő bírák nem szoktak perdöntő dokumentumoknak tekinteni. A vallomások részletes ismertetése két okból nem lehetséges. Egyrészt azért, mert azok rendkívül terjedelmesek, másfelől nem engedi azok részletes idézését az elmondottak gyakran obszcén jellege sem. Ily módon arra vagyunk utalva, hogy csupán kivonatosan ismertessük a rögzítettek lényegét. Már ahol a lényeg kihámozható a sokszor kusza és zagyva vallomásokból. A tanúk Török Katával kapcsolatban általában azt állították, hogy a szállongó hírek szerint bűnös szerelmi viszonyt folytatott Báthory Gábor fejedelemmel. Szeretkezéseik nem egy esetben mások jelenlétében zajlottak le. Az elmondások szerint az asszony részben titkos varázsigékkel, részben rendkívül rafinált szexuális „praktikák" igénybevételével oly mértékben magához láncolta az ifjú fejedelmet, hogy az nem tudott kiszakadni érzéki bűvköréből, noha — ugyanennek a tanúnak a vallomása szerint — Báthory Gábornak ekkor már közel ezer szeretője volt! Ez a vallomástevő, akinek szavai Báthoryt amolyan „magyar Casanová"-vá avatták, mind a történetírásban mind a szépirodalmi művekben, egy bizonyos Ciprianus Seyler nevezetű, huszonegy esztendős udvari zenész volt. Február 13-i vallomásának tanúsága szerint maga Báthory mondotta — nem neki, hanem Keresztesy Pál lippai kapitánynak: „soha jobb ízű testű embert Dengeleghynénél nem ismertem, noha immár kilencszáznak sem sok héjjá kikkel közösködtem." Ε sokszáz nő közül azonban — mondotta állítólag Báthory — „csak kettejének sem volt vászon az ingealjok".59 Elhangzott-e így, ebben a formában ez a kijelentés Báthory szájából, vagy csupán az e szavakat halló és továbbadó személyként megjelölt Keresztesy Pál6 0 találta ki az egészet? Ezt ma már ugyancsak nehéz lenne megállapítani. Az mindenesetre fölöttébb különös, hogy miért nem maga Keresztesy tett tanúvallomást ebben a dologban. Kihallgatására könnyen sort keríthettek volna, hiszen ezekben a napokban a Huszt alól Török Kata katonái által elűzött Keresztesy Szebenben volt Bethlen környezetében.6 1 Az ő tanúvallomása pedig mindenképpen közvetlenebb és nyomatékosabb bizonyíték lett volna a felhozott vádakra, mint a másod- vagy harmadkézből nyert értesüléseket mondó tanúké! De nem csupán Keresztesy, hanem más fontos tanúk kihallgatása is elmaradt. így 5 9 TT 1891 325. Azt, hogy az ítélet már előre készen volt, s a tanúkihallgatások csupán formaságok voltak, bizonyítja többek között az a körülmény is, hogy Bethlen már 1614. március 13-án rendeletet adott ki Imreffiné birtokainak elkobzására (Károlyi Oklevéltár, IV. köt. 88-89.) 60 Keresztesy Pál 1596-ban Báthory Zsigmond „udvari lovag"-jaként 8 lovasra kapott fizetést. 1605 elejétől Bocskai pártján van. Báthory Gábor uralkodása idején karánsebesi bán és tanácsos. 1614 elején csatlakozik Bethlenhez, aki Lippa kapitányává nevezi ki. 1616-ban Bethlen ellenében védi Lippa várát. Kegyelmet nyer, 1627-ben Bethlen bizalmasa. 1633-ban hal meg. "Dóczy András 1614. febr. 5-i és febr. 10-i jelentései Thurzó nádorhoz (CSSR Bittsei lt. Thurzó corresp. 135.) 8*
