Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039

1088 URBÁN ALADÁR meg, különben más utakhoz leszünk kénytelenek nyúlni, miután azt, hogy az ausztriai császár a magyar király ellen nyílt háborút folytasson, meg nem engedhetjük. "60 Batthyány és a ház (pontosabban: a baloldal) új viszonyát jól mutatják a szeptember 17-i események. A képviselőház aznapi ülése — a jegyzőkönyv szokásos hitelesítése után— azzal kezdődött, hogy ismertették Komárom városának levelét, ami Mertz szeptember 15-i kísérletéről számolt be, hogy a fővárosból Bécsbe küldött Vilmos-gyalogságot becsempéssze a várba. Az előző napokban elképzelhetetlen lett volna, hogy Batthyány erről szóló rövid tudósítását, intézkedéseiről tett nyilatkozatát, s főleg azon kijelentését, hogy a város lakóinak aggodalmát nem osztja, a baloldal minden támadás nélkül tudomásul vette volna. Most még afelett is napirendre tértek, amikor Madarász követelésére, hogy Mertz tábornagyot hadbíróság elé kell állítani, ezt Batthyány azzal hárította el, hogy a Pestről visszatért Turszky zászlóalj magatartása (akiket ti. a pestiek „bujtogattak" volna) mentségül szolgál a várparancsnok számára. De különösebb reagálás nélkül, a kötelező éljennel kísérve fogadta a ház Batthyány miniszteri listáját is, jóllehet az új nevek némelyike egyáltalán nem volt népszerű. Jól foglalta össze a helyzetet és az új kormány iránti érzelmeket Gyulai Pál, amikor így írt: „A kibékült pártok színleg elégültek vele, s még a >> Marczius« is támogatni készül, de mégis végtelenül jobban érezték magukat Kossuth egy napi kormánya alatt. Az való, hogy ministériumunk inkább arisztokráciái hajlamú, mint demokráciái; csak hogy most nem arisztokrácia és demokrácia fölött van a kérdés, hanem Magyarország függetlensége megtartásán." (Kiemelés utólag.) Valójában a Marczius Tizenötödike — amelynek szerkesztője nem kényszerült arra, hogy a parlamentben bizalmat szavazzon szeptember 16-án este — nem hallgatta el kritikáját Batthyány val szemben, mert szerinte „gőgös aristocratai visszataszító alakban" kormányoz, kormánya pedig „centrumbeli gróf-báró ministerium". A Pesti Hírlap érthetően nem a kormánnyal, hanem a képviselőház változékony magatartásával volt elégedetlen, mivel az egyszer „tisztán forradalmi", míg másszor „egészen alkotmányos" színezetű. „Ez kamarával — folytatta a cikk - dictatúrát és forradalmat, monarchiát és alkotmányos kormányt fel lehetne állítani vagy fenntartani." A Kossuth Hírlapja csendesítette ezt a hangulatot azzal, hogy szeptember 19-én lehozta Kossuth nyilatkozatát, aki kifejtette, hogy ő miért nem vállalta a kormányt, sőt kijelentette: „minden erőmmel oda dolgoztam, hogy gróf Batthyányi reá bírjuk, alkosson ministeriumot, még pedig akként alakítsa: hogy én, s minden olly név mellőzve legyen, melly ürügyül szolgálhatna a királyi helybenhagyást megtagadni." Másnap a Pesti Hírlap Kossuth gesztusát méltatja és az egységet ünnepli, amit a Nép-elem álnéven író szerzője is hangsúlyoz: „Ügyeink e perczben azon üdvhozó ponton állnak, hol pecsovics, radikál, libéral, conservatív egyesülnek, mert nem elvet kell már megtámadni, nem nézetekkel harczolni, hanem a hazát megmenteni."61 6"Batthyány szept. 17-i levelei a nádorhoz: Mein 1848: 640, 754; utóbbit közli Károlyi, Batthyány pöre II. 19-21. Batthyány szept. 18-án Pulszkyhoz: Mein 1848: 652. Batthyány helyzetének megszilárdulásáról Kovács L. i. m. 381. Lónyai Menyhért írta szept. 18-án: „a baloldal teljesen megadta magát. Hogy meddig, nem tudom: annyi bizonyos, hogy ambitióik nem fognak sokáig nyugton maradni, különösen, ha tünedezik a félelem". Id. Deák Ferenc beszédei, II. 310-311. "A képviselőház szept. 17-i ülése: Közlöny szept. 19. (102.); Pap D., Nemzetgyűlés II. 258-261. Gyulai Pál véleménye: i. m. 489. Az idézett napilapok: MT szept. 18. (160.); PH szept. 19-20. (164-165.); KH szept. 19. (69.), közű: KLÖM XII. 984; Nel szept. 21. (69.) Petőfi, a szept. 16-i képviselőházi események szemtanúja is leszögezte a maga álláspontját az MT szept. 18-i számában.