Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039
1080 URBÁN ALADÁR Szeptember 15-én a védelmi intézkedések elsősorban az országban állomásozó idegen katonaság eltávolítására és az erődök biztosítására irányultak. Batthyány a király augusztus 20-i hozzájárulása alapján sürgette a hadügyminisztériumot, hogy a Vilmos gyalogság és a Ferenc József-dragonyosok alakulatait, továbbá az aradi várzászlóaljat és a temesvári várban állomásozó Sivkovics gyalogezred egységeit parancsolja ki az országból. A rendelkezést az tette sürgőssé, hogy a minisztérium értesült arról, hogy a Wrbna könnyűlovasság egy osztálya (2 század) csatlakozott az előnyomuló Jellasicshoz. így a miniszterelnök ennek kapcsán külön utasította mind a budai főhadparancsnokságot, mind a hadügyminisztériumot, hogy futár útján rendelkezzenek: a Hardegg vasasok Tolnából haladéktalanul induljanak meg Bécs felé, nehogy azok is az inváziós erőket szaporítsák! Ha pedig a parancsot megtagadnák, úgy a hatóságok megvonják tőlük az egyébként szokásos ellátást. Végül külön figyelmet kellett fordítania Batthyánynak Komárom várára, amelynek biztosítása — Buda mellett — kétségtelenül egyike volt a legfontosabb feladatoknak. Komárommal kapcsolatban ekkor kettős probléma volt: egyrészt az idős és a lemondás gondolatával foglalkozó Mertz altábornagy sértettsége, mivel a várban tartózkodó kislétszámú nemzetőrség parancsnokát, Majthényi alezredest egy miniszterelnöki irat tévedésből várparancsnoknak titulálta; másrészt az, hogy Mertz nem akart a várba további nemzetőrséget beengedni, míg Batthyány a korábban ott állomásozott Ceccopieri gyalogságot már eleve Pozsonyba vezényelte. A kedélyek megnyugtatására Batthyány egyrészt a budai főhadparancsnokság útján igyekezett Mertzet megnyugtatni, hangsúlyozva: mivel a parancsnok a magyar kormánynak mindig engedelmeskedett, bízik benne és őt — mindaddig, amíg a király vagy a nádor másként nem rendelkezik — Komárom vára parancsnokának tekinti. Ugyanakkor a miniszterelnök intézkedett, hogy Esterházy Pál, a veszprémi nemzetőrség őrnagya „összes seregével" vonuljon be a várba, s erről Mertzet is értesítette. A legfontosabb azonban a Majthényi alezredesnek küldött utasítás, amely szerint „szép módjával" intézze el, hogy Mertz a nemzetőrséget befogadja, vele „óvatosan és tisztelettel" bánjon, mert csak végszükségben fogják leváltani. Az utasítás így fejeződik be: „figyelemmel legyen ön azonban a várparancsnok minden léptire, nehogy valamelly ellenséges eset adja magát ellenünk elő, melly esetben önt a legszigorúbb rendszabályokhoz nyúlásra is felhatalmazom". (Kiemelés utólag.) Ennek a rendelkezésnek párjául tekinthetjük Halassy Ede képviselő (és Komárom megyei alispán) népfelkelési toborzási és kormánybiztosi kinevezését azzal a felhatalmazással, hogy „mindazt megtehesse, mit e részben jónak, hasznosnak és czélszerűnek találand". Bár Komárom csak további izgalmas két hét után került végleg és megbízhatóan magyar kézre, a folyamatot ezek a lépések indították el.54 Ennek a napnak legdrámaibb intézkedése a drávai sereggel, pontosabban Teleki tábornok magatartásával kapcsolatos, aki — tudomást szerezve a kormány lemondásáról — megtagadta, hogy szembeszálljon Jellasics seregével. Csányi erről szóló kétségbeesett jelentése szeptember 15-én érkezett meg, és Batthyány azonnal intézkedett. Utasította Telekit, hogy a jelen rendelet vételétől „egy talpalatnyi magyar földet" se adjon fel 54 Királyi rendelet a katonaság cseréjéről: HM 1848: 5585;Közlöny aug. 27. (79.) Batthyány az idegen katonaság eltávolításáról: Mein 1848: 616, 619; Komárommal kapcsolatos intézkedések: uo. 614. 617-618. A Mertz ügyében a budai főhadparancsnoksághoz intézett átiratot ld. Szinnyei i. m. 15.
