Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039

1078 URBÁN ALADÁR táborához közel fekvő vidékre terjesztette ki. 3. A pénzügyi határozat végrehajtásának pedig látható jele, hogy az 5 Ft-osok máris forgalomban vannak. A válasz a baloldalt nem elégítette ki. Balogh János kifejezte bizalmatlanságát Batthyány iránt és közölte véleményét, „miként a haza csak úgy mentethetik meg, ha a kormányt Kossuth Lajos kezeibe adja a ház". (Kiemelés utólag.) A helyzet megint Kossuth beavatkozását kívánta, aki felszólalását azzal kezdte, hogy nem ismer olyan férfit, aki akár alkotmányos, akár rendkívüli formák között, „nyílt homlokkal ígéretet merne tenni, ... hogy minden esetre meg fogja menteni a hazát". Kérte, ne nehezítsék a helyzetet, hanem gondoljanak Batthyánynak tegnapelőtti, megbízatásának elvállalásakor tett ígéretére, amely szerint feltételeire csütörtök estig választ vár. Ő nem hiszi ugyan — folytatta Kossuth—, hogy „ott fenn" megadják, amit a miniszterelnök kíván, de ez estére el kell, hogy dőljön, A ház legyen készen nagyszerű határozatokra — de váljanak. Majd Batthyány válaszát mérlegelve kijelentette, hogy a bankjegyek kibocsátását csak helyeselheti a ház. Kossuth nem foglalkozott a népfelkelés ügyében adott válasszal, feltehetően azért, mert magát a feltett kérdést tartotta indokolatlannak. Bőven kitért viszont a sorkatonaság átállásának ügyére, hogy a maga politikáját, a határozat mögötti elképzelését kifejtse. Egy általa korábban nem említett indok szerint azt vélte, hogy a legolcsóbban és leggyorsabban úgy lehet gyakorlott seregre szert tenni, ,,ha rendes seregből által teszünk a honvédekhez 2000 lelkesült ember mellé 1000 vitéz gyakorlott katonát, úgy, hogy minden harmadik ember gyakorlott gránátos..." (Kiemelés utólag.) Ez az elképzelés a francia forradalom amalgám-törvényére emlékeztet, még a kétharmad-egyharmad „amalgámozási arány" is azonos! Elvi álláspontját kifejtve, Kossuth sajnálkozott, hogy Batthyány nem ezt a politikát követi, majd hozzátette: „hanem nem tagadhatom, hogy ő olyan hatalmat gyakorlott, melyet a ház neki tegnap adott". Most mindenesetre meg kell várni, hogy mi a válasz, s hogy elhalasztódik-e az ország felől a veszély, vagy sem. Eszerint kell a nemzetnek az eszközöket megválasztania. Hangsúlyozva, hogy maga is örömest élne ,/ormák között", az előbb-utóbb kikerülhetetlen kényszerűségre utalva kijelentette: „de a formák kedvéért sem magunk, sem nemzetünket megölni nem hagyjuk". Majd nevének emlegetésére, a közbizalom jelére utalva egyrészt a „roppant hivatást" emelte ki („Nem tudom, van-e ember a hazában, ki megfelelhetne ennek."), másrészt ismét azt kérte - elejét szándékozván venni a további vitának -, hogy ne szaporítsák a nehézségeket, hanem várják meg az estét. Kossuth ezzel a hozzászólásával elérte, hogy a ház visszatért az eredeti napirendhez, az Erdéllyel kapcsolatos törvényjavaslathoz. Hosszas ismertetése talán jól mutatja azt a következetes eljárást, amellyel Kossuth egyszerre tudta kifejteni a baloldallal közös fenntartásait — és fékezni ugyanakkor a türelmetlen, a törvényességi aggályokkal szakítani akarókat. Nem kétséges, valóban bebizonyosodott, hogy - mint Kovács Lajos írta — „a háborgó elemek ura ő és a szélvésznek csak ő parancsol".51 5 ' Az országgyűlés szept. 14-i eseményeire Id. Közlöny szept. 16. (99); Pap D., Nemzetgyűlés II. 218-227; Kossuth szerepére ld. még KLÖM XII. 942—946. Madarász L. interpellációs kérdéseit nem a Közlöny tudósítása, hanem az országgyűlés jkve alapján adjuk, a miniszterelnök válasza is ehhez igazodik; Beér-Csizmadia i. m. 227-228. Madarász J. id. cikke: Nel szept. 16. (65.); Kovács Lajos véleménye: i. m. 361. - Az 1793. évi francia „amalgám-törvény" szerint „két-két önkéntes zászlóaljat egyesítettek egy-egy reguláris zászlóaljjal"; ld. Albert Soboul: A francia forradalom története (1789-1799). Bp. 1963. 278.