Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039

BATTHYÁNY LAJOS ÜGYVEZETŐ MINISZTERELNÖKSÉGE 1,1077 környékére az idegen katonaság, Batthyány kitérő választ adhatott (nem tudja, de kéri a házat, „mentse fel annak kutatásától") anélkül, hogy ez újabb vihart kavart volna. Sőt Kubinyi Ferenc hozzászólása - hogy ti. ez ügyben a nádorral kell tisztába jönni - teljesen a nádorra hárította a felelősséget. Mint aznap este a Marczius Tizenötödike megírta, Batthyánynak volt pénzügyminisztere biztosította a ház bizalmát, mert különben harminc szavazatnál többet nem kapott volna. „Kossuth Lajos bízott a miniszterelnökben, s a ház megnyugodott." Mindez nem kímélte meg Batthyányt attól, hogy a Hunyadi csapatba vagy a „pesti csatárok"-hoz szándékolt belépésben megakadályozott sorkatonák délután ne rendezzenek tüntetést a lakása előtt.50 Kossuth szeptember 13-án tehát — ha ezt akarja — megbuktathatta volna a még meg sem alakult Batthyány-minisztériumot. Nem tette, mert nemcsak arról volt meggyőződve, hogy ez idő előtti fejlemény lenne, hanem arról is, hogy egy ilyen fellépés csak Bécsnek, az ellenforradalom erőinek kedvezne. Baloldali szövetségesei, főleg a Kossuth iránti kritikával nem fukarkodó Madarász József, nem titkolták, hogy nem értenek egyet gesztusával. A Nép-elem ezzel foglalkozó cikkében Madarász József így írt Kossuth szerepéről: „megzabolázá a ház indulatait, megtartá Batthyánynak a miniszterelnökséget". A cikk ezt határozottan nem helyeselte és leszögezte: választani kell Kossuth és Batthyány között! Kossuth azonban nem hagyta magát befolyásolni türelmetlen szövetségeseitől, hanem a szeptember 14-i képviselőházi ülésen is nyugalomra intette őket. Batthyány ezen a napon nem jelent meg a házban — részben talán az előző napi éles vita miatt —, de talán csak azért, mert úgy érezte, hogy nincs új referálni valója. (Nem volt jelen egyébként a szeptember 13-i esti ülésen sem, de ott nem is merültek fel közvetlenül a honvédelmet érintő kérdések.) A szeptember 14-én délelőtt tartott ülésnek már a kezdetén szóvá tette Kállay Ödön Batthyány előző napi, a sorezredektől való átlépést megtiltó rendeletét, mi által „a ház határozata meg van semmisítve". Ehhez csatlakozva Madarász László azt kívánta, hogy a ház tartsa fenn eredeti határozatát. Mivel Batthyány intézkedése „a további rendeletig" kitételt nem tartalmazza, ő „ezen ministeri parancsban a diktatúra világos szavait" látja. Madarász formális interpellációt intézett a távollevő miniszterelnökhöz: 1. Igaz-e, hogy a hon védelmére hozott határozat 5. pontját (átlépés a sorezredekből) a miniszterelnöki rendelet megsemmisítette? 2. Való-e, hogy a képviselők tudta és rendelkezése nélkül népfelkelést hirdetett? 3. Milyen lépéseket tett a pénzügyi határozat végrehajtására? Nyáry indítványára elküldtek Batthyányért, aki azonban „rekedtsége miatt nem tudván beszélni", írásban válaszolt: 1. A ház tegnapi határozata folytán felhatalmazva érezte magát, hogy „most, midőn a rendes katonaság az ellenség elébe vonul", az átlépéseket ideiglenesen felfüggessze. 2. A felkelést csupán az ellenség S0

Batthyány és Kossuth felszólalását ld. Közlöny szept 15. (98.); Pap D., Nemzetgyűlés II. 200-210; Kossuth szövegét: KLÖM XII. 932-937. A szept. 13-án de. tartott ülés jkve: Beér-Csizmadia, i. m. 225. A MT szept. 13-i id. számának a szavazásra utaló kitétele arra vonatkozik, hogy Batthyány a felszólalásnak kezdetén felhangzó tiltakozásra kijelentette: „Méltóztassék kihallgatni, hiszen igen könnyű lesz ezen kérdésre nézve is szavazás útján tisztába jönni." Kossuth tehát gyakorlatilag megakadályozta a bizalmi kérdés felvetését. A katonaság tüntetésére és Batthyány magatartására : MT szept. 13. (156.); KH szept. 15. (66.); Horváth M. i. m. I. 472-473; Károlyi, Batthyány pöre I. 103; II. 189., 207. - Meg kívánjuk jegyezni, hogy Horváth M. 1.440 által szept. 10-re (a bécsi küldöttség megérkezését követően) említett tüntetés vagy szept. 12-én volt, vagy azonos a fentebb ismertetettel. Az esetre, határozott időmegjelölés nélkül: Kovács Lajos i. m. 372. A Batthyányt ért inzultusra: Kacskovics Lajos önéletrajza. OSzKK, Fol. Hung. 1329.