Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039

1076 URBÁN ALADÁR határozatán alapult. Rögtön hozzátette azonban, hogy ami az ezutáni átlépéseket illeti, a határozatnak „innentúli foganatba vételét, bizodalom jeléül, az én belátásomtól méltóztassék felfüggeszteni". (Kiemelés utólag.) A kijelentést érthetően tiltakozó közbeszólások követték, majd Batthyány számot adott intézkedéseiről és terveiről. Bevezető szavait, miszerint politikájának alapja, hogy a királyt rábírja - „amíg lehet" - az invázió megállítására, zúgás követte. Lassan azonban helyreállt a nyugalom, és meghallgatták a miniszterelnök beszámolóját, amely elsőnek a haderő „egy bizonyos pontra" történő koncentrációjáról, Buda erősítésének és a Pesten levő készleteknek a várba történő szállításának tervéről szólt, majd — helyeslés mellett — közölte, hogy a budai várat még aznap a honvéd tüzérség veszi át, míg a katonai őrszolgálatot a táborba induló gránátosok helyett a nemzetőrség fogja ellátni. Batthyány a továbbiakban beszélt a Komárommal kapcsolatos intézkedésekről, a Ceccopieriek Pozsonyba, a Vilmos gyalogság és a Kress lovasság Bécsbe szállításáról, a kerületi nemzetőri táboroknak, a honvéd tüzérségnek és a Hunyadi-csapatnak az ellenség elleni kiindításáról. A főváros katonaság nélkül marad, s a közbéke és rend fenntartása a nemzetőrségre hárul. így tehát, összegezte a miniszterelnök, ha a katonaság egy része az ellenség elé vonul, a másikat pedig kiküldik az országból, „minden súrlódásnak vége lesz". Ez lenne a politikája, fejezte be, amely ha nem nyerné el a ház helyeslését, azt bizalmatlanságnak tekintené, s nem vállalná a kormányt. Batthyány után Kossuth szólalt fel azonnal, ami érthető, hiszen a miniszterelnök nyilatkozatának egy része kifejezett támadás volt részben a „Kossuth-szabadcsapat" toborzási gyakorlata, részben a Kossuth által előterjesztett és a ház által elfogadott átlépési engedély ellen. Kossuthnak egyébként is ez volt az első alkalma arra, hogy az előző napon kikényszerített visszavonulás után nyilatkozzék a pillanatnyilag fölénybe került politikai ellenfél elveiről és tetteiről. Az általános elvekkel egyetértve, Kossuth saját nézeteit összegezve rögtön leszögezte, hogy hiba „a nemzeti szabadság barátainak túlcsapongásától jobban félni, mint az ország ellenségeitől". Ennek kapcsán utalt a Kress és Vilmos ezred alakulatainak a megjelenésére és kellő éllel hangsúlyozta: „nem lehetett tudni, hogy az idegen katonaság ki által parancsoltatott ide, s nem fog-e reactionalis mozgalmaknak támaszpontul szolgálni." (Kiemelés az eredetiben.) Kossuth a továbbiakban nem értett egyet azzal, hogy a védelem központja a főváros legyen, mert azt nem kívánta ostromnak kitenni. Jobbnak tartotta Komárom felhasználását és sürgette, hogy a várat (és a többi várakat is) „biztos kezekben" tudhassák. Majd a sorezredi tisztek megbízhatatlanságáról szólva, visszatért az átlépések engedélyezésének szükségességére és hasznosságára, valamint arra, hogy ez a határozat szerinte nem lehet törvénytelen, mert a törvény szól arról, hogy a hazának hadserege legyen — de arról nem, hogy a törvényhozás arról ne disponálhasson. Miután megmagyarázta a maga álláspontját, Kossuth — méltányolva a végrehajtó hatalom nehéz helyzetét - gesztust tett Batthyány felé, kijelentve: ő úgy érti a miniszterelnök előadását, hogy az nem a ház határozatának visszavonását kívánja, hanem csak azt, hogy a bizalom jeleként, bízza reá annak alkalmazását. Hangsúlyozva azt, hogy Batthyány a ház határozatainak ismeretében vállalta el a miniszterelnökséget, magától értetődőnek tartja, hogy azokat Batthyány követni fogja. Kossuth végül így összegezte mondandóját: egyrészt általában helyesli a miniszterelnök honvédelmi politikáját, másrészt, hogy az elnök a ház határozatának alkalmazására kér szabad kezet — amit ő megad. Az ezt követő helyeslés nyomán hiába tette fel Irányi Dániel a kényelmetlen kérdést a miniszterelnöknek, hogy kinek a rendeletéből jött a fővárosba és