Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039

BATTHYÁNY LAJOS ÜGYVEZETŐ MINISZTERELNÖKSÉGE 1,1063 költségeinek a fedezésére. Befejezésül ügyes fordulattal rátért az uralkodásra képtelen király személyére, akinek nevében „vészbe akarják dönteni" az országot, s ezzel magát a királyi trónt is, mert „ellenségei aláíratják vele azt, mi a trónnak vesztére szolgál". Ezért — folytatta Kossuth — Mátyás törvénye értelmében ilyenkor a nádornak kell átvennie a kormányzást — a melléje adott felelős minisztérium útján. Ezért járt el a nádor helytelenül akkor, amikor a lemondást ellenjegyzés nélkül elfogadta. A helyes és törvényes eljárás azonnal új miniszterelnök kinevezése és Szemere által történt ellenjegyzése lett volna.,Mivel ez nem történt, a ház lássa, mit cselekszik, de valamit tenni kell! Kell lenni olyan kormánynak, melly a maga állását érezze." (Kiemelés az eredetiben.)3 5 Kossuth tehát a délelőtti zárt ülés óta, a nádori nyilatkozat ismeretében megváltoztatta állásfoglalását. Be kellett látnia, hogy egyedül Szemere magatartása nyújt alkotmányos biztosítékot Bécs — vagy a nádor — újabb perfidiája ellen. Most Kossuth nem tett mást, mrnt némileg átfogalmazva meghirdette ugyanazt, amit lapja szeptember 9-én írt: ne az utca és ne kis csoportok akarjanak dönteni, bízzák ezt a nemzet képviselőire! Inkább az a kérdés, hogy szeptember 10-ről 1 l-re virradólag mi volt Kossuth eredeti elképzelése, amelynek értelmében Batthyányhoz hasonlóan, de feltehetően nem azonos célok által vezetve, maga is lemondott? Ismereteink alapján erre pontos választ adni nehéz, csak feltételezhetjük, hogy kapcsolatban állott azzal, amelyet már 10-én délután Váctól Pestig a hajón kifejtett. A jelen téma szempontjából annyi elegendő, hogy ha Kossuth, immáron valóban szövetségben a baloldallal, a hatalom átvételére gondolt, akkor összeütközésbe került volna a bel- és hadügyminiszteri tárcát együttesen megtartó Szemerével. Visszalépve a lemondástól, részese maradhatott a hatalomnak, amely — az adott körülmények között — rendkívüli hatalmat jelentett. Kossuthnak volt érkezése ezt megvitatni a Madarászok körül gyülekező baloldali képviselőkkel, s a jelek szerint az esti nyilvános ülésen már támogatásukkal — és az azok által mozgásba hozott utca éljenzése mellett — cselekedhetett. Szemere mindenesetre elégtétellel vehette tudomásul, hogy helyzetelemzésével, állásfoglalásával Kossuth és elvbarátai is egyetértettek. Az előtte elhangzott hosszú beszéd után Szemere — drámai kezdőszavak után — röviden összegezte véleményét. Eszerint a fejlemények azt mutatják, hogy a nádornak nincsen alkotmányos tanácsadója, hiszen az ország nem lehet egy pillanatig sem kormány nélkül. Főleg akkor nem, amikor az redkívüli állapotban van, amit jól mutat, hogy az adott pillanatban az országban tizenöt királyi biztos tevékenykedik. Ilyen körülmények között a kormány nem szűnhet meg. „Azt hiszem — érvelt Szemere —, hogy amely ministerium és amely férfiak elvállalták azt, hogy egyszer a kormány padjára ültek, azoknak kötelessége is, hogy addig maradjanak meg helyükön, míg más kormány azt el nem foglalja." Majd rámutatott arra, hogy a király elveheti ugyan megbízatásukat, de a lemondás indokolatlan, mivel a minisztérium nem verszítette el a ház bizalmát. Mert ha „a törvényhozási teremben kisebbségben lettünk volna - folytatta -, hazafiúi tisztünknek tekintettük volna tüstént lemondani". Véleményét három pontba sűrítve, az alábbi javaslatokat terjesztette elő: először is mondja ki a ház, hogy a nádor rendelete törvénytelen, mivel nincs ellenjegyezve. (Ekkor hangzott el Szemere már idézett kijelentése, hogy délután a nádornál járt és közölte: nem fog 35

Kossuth beszédét - az id. források mellett - közli még KLÖM XII. 908-914. Madarász szerepére az utca mozgósításában ld. Kovács Lajos i. m. 273.