Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039
1062 URBÁN ALADÁR tartsák meg helyeiket". (Kiemelés utólag.) Ezt követően Madarász László a nádori levelet törvénytelennek nyilvánította arra hivatkozva, hogy az 1848 : III. tc. 3. §-a értelmében a nádor a kormányt csak a magyar minisztérium útján viheti. Ennek értelmében pedig a nádor rendeletei csak akkor érvényesek, ha azokat valamelyik miniszter ellenjegyzi. Ezért ő a minisztériumot hivatalban lévőnek tekintette és interpellálta: igaz-e, hogy a király Jellasicsot hivatalába visszahelyezte, s ha igen, ezt az okmányt ki ellenjegyezte? 34 Madarász interpellációja (kétségtelenül előzetes megbeszélés alapján) adta meg a jelt Kossuth Lajos felszólalására, aki azonnal kijelentette: „tagadom, hogy István főherczegnek joga legyen ministeri ellenjegyzés nélkül parancsolni ezen országban". Majd — helyeselve Szemere magatartását, hogy nem mondott le — híres gesztusával a miniszterek padja mellé téve székét, kijelentette, hogy a törvény nyújtotta hatalom révén visszaveszi miniszteri megbízatását és szeretné látni, aki ezt a jogot elvitatja tőle! Ezt követően most már mint működő miniszter válaszolt Madarász interpellációjára, ismertetve az osztrák kormány emlékiratát és azt a magatartást, amivel a magyar minisztériumot a Béccsel való tárgyalásra felszólítva, ugyanakkor az emlékiratnak még az elküldését sem tudatták az akkor Bécsben tartózkodó Batthyány val és Deákkal. Elmondta Kossuth, hogy ők a Dráva-vonalról kapták meg a Jellasicsot visszahelyező és tevékenységét „im Interesse der Gesammt-Monarchie" méltányoló királyi kézirat nyomtatott példányát, amely kéziratról — a minisztériumnak adott válasza szerint — a nádor sem tudott. Időközben a Bécsben levő miniszterek is értesültek a Jellasicsot rehabilitáló szeptember 4-i királyi lépésről, s annak hitelességét a király helyett ténylegesen tevékenykedő Ferenc Károly főherceg is megerősítette. így, hangsúlyozta Kossuth, a Jellasicsnak szóló kézirat miniszteri ellenjegyzés nélkül került kibocsátásra, Visszatérve az emlékiratra, rámutatott, hogy annak érvelése szerint az áprilisi törvényeket a királynak nem lett volna joga szentesíteni, mert azok ellenkeznek a Pragmatica Sanctióval. Majd utalva arra, hogy a horvát seregek minden pillanatban beüthetnek — ha ugyan ez már meg nem történt —, lelkesültségre és férfias határozottságra hívta fel a nemzetet, olyan magatartásra, amely „lelkesülésében eléggé megtartja azon higgadt gondolkodást, hogy megválaszthassa jól azon eszközöket, melyekkel lelkesedettem élni kell". Az érvelés az új szövetségeseknek az Egyenlőségi Társulat által mozgásba hozott (és e percekben is a képviselőház körül folyamatosan Kossuthot éltető) tömegnek szólt. Ezért hangsúlyozta, hogy a fenyegetett nemzeti lét „az extrémumokra" is feljogosít ugyan, de szeretné, ha mindenki megértené:, Magyarország jövője nem az utczákon, nem imitt-amott parányi csoportosulásokban kitörő cselekvések .. . által mentetik meg." (Kiemelés az eredetiben.) Rögtön azt is hozzátette, hogy „kimondhatatlan szerencse", hogy együtt ül a képviselőház, amely a törvény alapján mondhatja: én vagyok a nemzetnek képviselője. . . " (Kiemelés az eredetiben.) „Tehát — folytatta Kossuth — annak, minek Magyarországban történni kell, történni kell a törvényhozás által. De a törvényhozásnak ollyan eszközökhez kell nyúlni, mellyek képesek legyenek e hazát megmenteni . . ." Ezt követően javasolta: utasítsa a ház a pénzügyminisztert, hogy használja a már elkészült 5 Ft-os bankjegyeket az önvédelem 34 A képviselőház szept. 11-i nyílt ülésére, az id. és következő felszólalásokra ld. a Közlöny szept. 13-i (96.) számát, továbbá Pap D. Nemzetgyűlés II. 166-183. (Meg kívánjuk jegyezni, hogy Pap D. kiadványa a Közlöny országgyűlési tudósításainak szövegét rövidítve, sokszor kihagyásokkal közli.)
