Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039
BATTHYÁNY LAJOS ÜGYVEZETŐ MINISZTERELNÖKSÉGE 1,1055 küldöttség fogadtatásakor zavargásoktól tartottak, Batthyány úgy érezte, hogy a monarchiának tesz szolgálatot (és védelmet nyújt a magát szorult helyzetben érző nádornak, az uralkodócsalád egy tagjának is), és ezért — félretéve büszkeségét — Zsedényi külügyminiszteri tanácsos közvetítésével Latour hadügyminiszterhez fordult katonai erősítésért. Visszautasítva, hazatérésekor a miniszterelnök szeptember 9-én éjjel Pozsonyban megállíttatta a hajót, és tárgyalt Lamberg altábornagy hadosztályparancsnokkal. Tőle azt kérte, hogy minden katonai erejét — kivéve a Pozsonyban tartózkodó és vizsgálat alatt álló román legénységű zászlóaljat - bocsássa rendelkezésére. Lambergnek szeptember 10-én reggel Latourhoz küldött jelentéséből kiviláglik, hogy Pozsonyból a galíciai legénységű Vilmos gyalogezred zászlóalja (illetve annak egy része) még az éj folyamán behajózott Buda felé, de Komáromban talán még ott állomásozik a Ceccopieri-ezred négy százada. Ezt ugyanis Mertz altábornagy, komáromi várparancsnok — az erőd biztonságát tartva szem előtt - nem sietett Pestre küldeni.2 3 Batthyány és a visszatérő képviselői küldöttség hajója szeptember 10-én délelőtt Komáromnál találkozott azzal az alulról érkező gőzössel, amely a Szemere által Komáromba küldött Majthényi alezredest hozta. Az ő közvetítésével utasította Batthyány a vár parancsnokát, hogy semminemű katonaságot ne engedjen az erődbe. A hajót Vácott már türelmetlenül várták: Kossuth és kísérete szállt fel, hogy Batthyánynak, Deáknak, Pázmándynak (az országgyűlés elnökének és a küldöttség vezetőjének), valamint a képviselők egy szűk csoportjának beszámoljon a főváros helyzetéről, hangulatáról. A szemtanú Kovács Lajos szerint Kossuth a kudarccal visszatérő kormányfőnek és a képviselőknek azonnali forradalmi akciót javasolt, mint amelynek hangulati és tárgyi feltételei egyaránt adva vannak. Batthyány azonban épp ezt akarta elkerülni, s ezért volt hajlandó erősítésül Bresben vagy Pozsonyban még nem magyar nemzetiségű katonaságot is elfogadni. A beszámoló szerint a miniszterelnök „egész erélyével ellenszegült, jelezve azt is, hogy e lépésnek igen végzetes kimenetele lehet azokra, kik azt vezetnék. Különösen pedig Nyáry oly kíméletlen modorban kelt ki e szándék ellen, hogy Kossuth annyi oldalról igen keményen megtámadva, kénytelen volt hátrálni, és megígérni, hogy nem történik semmi".24 Kovács Lajos elfogultsága Kossuthtal szemben közismert. így feltételezhetjük, hogy hangsúlyban, árnyalatokban ez az elfogultság ennek az epizódnak ismertetésében is teret kapott. Magát az eseményt azonban nincs okunk kétségbe vonni. Ha pedig ez a megbeszélés a Vác—Pest hajóúton lezajlott, erős fenntartással kell kezelnünk Horváth Mihálynak azt az állítását, hogy Batthyány és Deák megérkeztével „a minisztérium azonnal tanácsba gyűlt az elsőhöz". Batthyány ugyanis — mint a fejleményekből kiviláglik — Lamberg intézkedése alapján (ha nem is közvetlenül Pozsonyból) kapott katonai erőt, és annak 2 3 Batthyány és Kossuth ellentétére ld. Κ LÖM XII. 725-726, 866-867. A Kassuth-szabadcsapat „téves" elnevezéséről, ill. hogy az a Hunyadi-csapat elnevezést kapta, a KH éppen szept. 10-én adott hírt. Batthyány és Latour kapcsolatára: Károlyi, Batthyány pöre 1.112-113; W. H. Stiles: Austria in 1848-49 . . . New York, 1852. II. 71; Horváth M. i. m. I. 438-439. Lamberg jelentése Latourhoz: Pesti Hírlap (a továbbiakban: PH) 1848. okt. 22. (194. sz.), továbbá Szinnyei József: Komárom 1848-49-ben. Bp. 1887.12. A Ceccopieriek visszatartásáról, ill. Mertz vonakodásáról, Majtényi és Batthyány találkozásáról uo. 11-13. 2 4 Kovács Lajos i. m. 270-271.
