Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039
1056 URBÁN ALADÁR megérkezéséig nyilván nem óhajtotta kiadni a kezéből a miniszterelnöki és helyettes hadügyminiszteri hatalmat. Magától értetődő ugyanis, hogy nemcsak a kormány lelépésének alkotmányos formaságaira kívánt ügyelni, de az is érdekelte: kinek a kezébe kerül lemondása után az ideiglenes hatalom. Az is nehezen elképzelhető, hogy Batthyány a visszavonhatatlan lépés előtt ne óhajtott volna a nádorral, esetleg a fővárosban levő különféle fegyveres alakulatokkal rendelkező Szemerével tárgyalni. (Perében Batthyány hivatkozott is a nádorral folytatott megbeszélésekre.) A fentieket tényszerűen látszik alátámasztani, hogy Batthyány szeptember 10-én este katonai rendszabályokat foganatosít, sőt még 11-én reggel kelt rendelkezéseket is találunk a miniszterelnöki iratokban. Nem felelhet meg tehát a valóságnak Horváth Mihály állítása — amit a kutatás már több mint egy évszázaddal ezelőtt is kétségbe vont —, hogy eme sietve egybehívott tanácskozásnak „az lett az eredménye, hogy a miniszterek, mind összesen, még a gyülekezetből átküldték lemondásukat a nádorhoz, kivéve Szemere belügyminisztert .. ." Ha fel is merült egy esetleg még aznap este tartandó minisztertanács gondolata, ezt eloszlathatta a nádor levele, amely Batthyányi várta. Ez a levél a hétfőn (szeptember 11-én) reggel kilenckor a nádornál tartandó minisztertanácsra hívta meg Batthyányi, és kérte, hogy értesítse a többieket is.2 5 Megállapíthatóan a Batthyány által Lambergtől kért katonaság csak 10-én késő este jelent meg a fővárosban. A várható ingerültség és az esetleges összeütközések elkerülése érdekében a miniszterelnök a megérkezését követő órákban azonnal intézkedett. A reá jellemző eréllyel először a budai főparancsnokságot utasította: „Saját felelőssége mellett meghagyom a főhadi parancsnokságnak: miszerint ma éjjel az összes Pesten tanyázó katonaság készülőben tartassék laktanyáiban, de mindaddig a kaszárnyából semmi szín vagy ürügy alatt velők ne rendelkezhessék, amíg e részben saját, mint helyettes hadügyminister parancsomat nem veendik." A továbbiakban az azonos helyen elszállásolt rendes katonaság és „az önkénytes nemzeti sereg" esetleges összekoccanásának elkerülésére sürget intézkedéseket, majd következik a biztonsági rendszabályok alapoka: „Biztos hír szerint ma éjjel Ceccopieri ezredből egy osztály, valamint egy zászlóalj a Vilmos gyalogságtól fog ide megérkezni ; ennél fogva meghagyom: hogy a legnagyobb csenddel számokra szállás készíttessék." A honvédek és önkéntesek, valamint a sorkatonaság közötti összeütközés lehetősége elsősorban az Újépületben volt a legnagyobb. Az ekkor már pontosan informált Batthyány tehát utasította a honvédtüzévek parancsnokát is: „Meghagyom a legszigorúbb felelősség terhe mellett a tüzér parancsnokságnak, miszerint az éjjel készülőben a laktanyában maradjon és minden alkalmat kikerüljön, hogy a rendes katonasággal összekoccanásba ne jöjjön." A biztonsági intézkedéseket a Pest városi katonai térparancsnoksághoz intézett rendelet tetőzi be: „Szigorú felelősség mellett meghagyom a város hadi parancsnokságának, miszerint ma éjjel kettős patrouillokat járasson és mindenkit, ki az uczákon lármázik avagy izgágát tesz, tartozzék az bár a katonasághoz, polgáriakhoz avagy az önkénytesekhez, vitesse be. Egyszersmind pedig mind a hadi, úgy a nemzetőr-2 5 Horváth M. i. m. 1. 440. Batthyány tárgyalása a nádorral: Károlyi, Batthyány pere II. 165. A nádori meghívó: OL Ν 31. István nádor levéltára, miniszteri iratok (a továbbiakban: Nádori-miniszteri) 1848: 2415. A lemondás körüli ellentmondásokra először Szeremlei Samu: Magyarország krónikája az 1848. és 1849. évi forradalom idejéből. Pest, 1867. 195-197. A kérdés tisztázatlanságára Spira is utal, i. m. 349.
