Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039

BATTHYÁNY LAJOS ÜGYVEZETŐ MINISZTERELNÖKSÉGE 1053 Miként fogadta mindezt az Egyenlőségi Társulat? A jelek szerint fegyelmezetten, hiszen - ezt jól tudták - Kossuth helyeslése és támogatása nélkül nem számíthattak sikerre. így történt, hogy a Nép-elem másnapi, szeptember 10-i száma, amely egyszerre adott hírt a 8-i és 9-i társulati eseményekről, egyben közreadva azok dokumentumait is, lapzártakor „Pest,September 9. esti 7 órakor" megjelöléssel az alábbi közleményt publikálta a lap utolsó hasábján: ,,Α képviselők ma sem érkeztek meg, futár által közölték a hírt, hogy új kihallgatást nyertek. Ez okból, az egyenlőségi társulat állandó választmánya tanácsosnak tartotta honvédelmi rendszabálya műtételét felfüggeszteni, mígnem ezen védelemre a törvényhozó testület hívandá fel a hon polgárait." A sietve fogalmazott tájékoztató érvelése, amellyel a nyilvánvaló visszakozást indokolták, korántsem meggyőző, hiszen a küldöttség egynapos késedelme semmi olyan változást nem okozott, ami miatt a szeptember 10-13. közötti „honvédi kötelesség" tárgytalanná vált volna. Az a kijelentés viszont, hogy az országgyűléstől várják a felhívást, világosan jelzi, hogy az Egyenlőségi Társulat megszívlelte Kossuth közvetett figyelmeztetését, és lemondott arról, hogy önálló kezdeményezéseket tegyen a haza megmentésére. A közlemény egyébként tudatta még, hogy Hrabovszky katonai főparancsnok letette az esküt, továbbá felhívta a vidéket: ne adjon hitelt a rágalmazó gyanúsításoknak, „hanem vegyék úgy a dolgot, amint van", hogy ti. ők a nyert szabadságot akarják — bárki ellen is — megvédelmezni. A nyilatkozat lényege természetesen az önkéntesség hangsúlyozása, de ezt egyetlen más lap nem támasztja alá, hanem a rendőri feloszlatásról jelent — vagy hallgat. Az eset kétségtelenül érdekes, de ezt az érdekességet csak növeli, hogy a jelek szerint Kossuth - miközben nyilvánosan elmarasztaltatta lapjában a Társulat fellépését - kapcsolatot teremtett annak vezetőivel, legalábbis Madarász Lászlóval. Ezt bizonyítja egy, a Madarászok bizalmi emberéhez intézett, szeptember 11-én a fővárosban kelt levél, amely szerint az eseményekben fontos szerepet játszik Madarász Laci, „ki már három nap ólta dolgozik Kossuthtal".20 Ilyen előzmények után kövekezett el vasárnap, szeptember 10-e, „minden esetre nagy napja az országnak, ha jó vagy rossz hírt hoznak le" - mint írta ezt a déli táborban tartózkodó Mészáros Lázárnak titkára, Korponay százados. A főváros lakossága már a délelőtti óráktól gyülekezett a hajóállomásnál, hogy szemtanúja legyen a 48 órai bécsi tartózkodás után feltétlenül visszavárt, de a császárvárosban már több mint 72 órát időzött országgyűlési küldöttség megérkezésének. Feszült izgalom, halvány remény és tépte volna le a nyilvánosság előtt a Társulat felhívását. (Erről egyébként a Nel ír, először szept. 15-én, majd 17-én.) Igaz, a rendőrségi fellépésről szóló híradások nem baráti érzelműek, ld. a Nemzetőr szept. 10-i, a Figyelmező szept. 13-i, a Budapesti Divatlap (a Nemzetőrrel azonos) szept. 14-i tudósítását. De egyetlen lap sem cáfolta azt, még a Nel sem, amely szept. 17-i számában a történteket szept. 9-ről másnanra. az országgyűlési küldöttség tényleges megérkezése napjára tette át, nem törődve a saját szept. 9-i, lapzártakor beiktatott közleményével. Johann Janotyckh: Archiv des ungarischen Ministeriums und Landesvertheidigungsausschusses. Altenburg, 1851. Bd. II. 287. Nr. 619. olyan falragaszt ismer, amely szept. 10-i dátummal Hajnik előző napi eljárását adja hírül. 2 "Madarász és Kossuth kapcsolatára ld. Waldapfel, Levelestár II. 23. Lehet, hogy Kossuth maga is tanácsolta a seregszervezés beszüntetését és Szemere fellépése megelőzte az önkéntes visszavonulást. Lehet, hogy a korabeli fővárosi közvélemény (vagy egy része) előtt Kossuth „balra nyitása" már részben ismert volt akkor, amikor Gyulai Pál elküldte tudósítását a Kolozsvári Híradó számára, s azért írta, hogy „Kossuth felhívására mind a légió, mind a választmány feloszlott". Ld. Gyulai Pál: Bírálatok, cikkek, tanulmányok. S. a. r. Bisztray Gyula-Komlós Aladár. Bp. 1961. 485. 4*