Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039

1052 URBÁN ALADÁR „clubbokhoz folyamodnak, mellyeknek törvényhozás s kormány feletti hatalmat akarnánk szerezni. . . Ezt akarja néhány egyénből álló társulat a nemzet összes akaratából származó kormány felett. Tehát egy kis club egy nemzet ellenében! " Sőt most már ez sem elég, folytatja a szerző, „most ők banquettekről álmodoznak, a nép előtt akarnak dictiózni". Az előtt a nép előtt „tárják fel aggályaikat a hon sorsa felett", amely „alkalmasint hasonlítand a museumi néphez", amelynek vágyai a házbér eltörlésében központosultak. (A cikk itt egyszerre utal az áprilisi fővárosi népmozgalmakra, amelyek az ismeretes antiszemita kitöréshez vezettek, másrészt arra a tényre, hogy a márciusi napok harcos elemei már többnyire nincsenek jelen — mint erről maga Vasvári is beszélt szeptember 3-án, s a Marczius Tizenötödike is írt szeptember 6-án.) Ezt követően a szerző kioktatja a célba vett politikusokat — „akik kormányra akarnak kerülni" — a „status-tan" elemeire, hogy az új intézkedéseknek „a fennálló viszonyok kombinációi"-nak kell lenniök, hangsúlyozza, hogy a létező gazdasági pangás és nehézségek mellett a folytonos izgatás csak növeli „a polgári élet" zavarait és a reakciónak kedvez. Majd felteszi a kérdést: „És politicusaink olly rövidlátók lennének, hogy illy hálózatot át nem láthatnának? Vagy tán való volna azon hír is, mellyet azonban nem hiszünk, hogy Pesten is kravall-működések terveztetnének? " A cikk tehát az előzetes készületek ismeretében íródott, magát a már elejtett bankett-demonstrációt is elmarasztalja, de a „kravall-működések" emlegetése új tervekre utal. Egy biztos: az S-jelű szerző akár közvetlenül a Nép-elem cikke után írta ezeket a sorokat, akár lapzárta előtt, azok megjelenése időzítve volt és egyértelműen kifejezte Kossuth és körének fenntartását, sőt ítéletét az Egyenlőségi Társulat működésével szemben. Talán nem is túlzás, ha úgy tekintjük, mint Kossuth figyelmeztetését: ő maga a törvényes kormány, illetve az országgyűlés útján kifejtett tevékenység híve és nem helyesli ezeket a demonstrációkat és szervezkedéseket. Ez a magatartás nyilván elsősorban a változott helyzetből fakad, de feltételezhetjük mögötte Kossuth májusi tapasztalatait is, amikor — bár közben minisztériumában igen aktív tevékenységet fejtett ki - a maga részéről félreállva és „beteget" jelentve szemlélte a kibontakozott kormányválság fejleményeit. Most ez az elmarasztalás jól jött a fegyveres szervezkedést helytelenítő Szemerének, aki ilyen előzmények után nyugodtan utasíthatta Hajnikot ennek megakadályozására. A rendőrség fellépésére megállapíthatóan szeptember 9-én délután került sor, feltehetően azt követően, hogy a futár megérkezett Bécsből és tudatta, hogy a küldöttség csak másnapra várható. Ez további ingerültségek forrása lehetett, s az ismert helyzetben, amikor Ivánka önkénteseinek Vácról történt megérkezése (és egyéb katonai rendszabályok) a sorkatonasággal kialakult feszültséget növelhették, joggal fokozták Szemere aggodalmát, aki a főváros nyugalmáért és biztonságáért volt felelős. Nem lehetett nyugodt és biztos afelől, hogy a Társulat által feltétel nélkül felvett jelentkezők közé nem kerülnek-e provokátorok (május 10-e és június 11-e óta nem alaptalan aggodalom), s a fejlemények ellenőrzése nem csúszik-e ki a rendőrség kezéből. Mindezek igazolni látszanak Szemere intézkedései és Hajnik fellépését — aki a hírek szerint ügybuzgóságában maga is tépkedte a Társulat falragaszait.19 19

Az ORH jelentései szept. 7-től hiányoznak, így a leghitelesebb forrásanyag hallgat. Spira Gy. id. tanulmánya azt, hogy a kortársak a rendőrség fellépését emlegetik, téves információknak tulajdonítja. Nehéz azonban elhinni, hogy Hajnik Pál, az „országos rendőri osztály" frissen kinevezett igazgatója (kinevezése a Közlöny szept. 8-i számában jelent meg) nem egy rendőrségi akció részeként