Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039
1050 URBÁN ALADÁR osztály) parancsnoka. A város tele volt rémhírekkel. Szeptember 7-én Hajnik napi jelentésében így számolt be Szemerének: ,A képviselők nyílt tanyájában, a fagyiaidában ma este mindenféle hírek szárnyaltak. Beszélték, hogy az angolok Fiumét visszafoglalták, hogy a franczia követ Bécsből eltávozott, hogy 24 000 franczia ment volna be Anconába, hogy a bécsi országgyűlés ő felségétől a vétót megtagadta, hogy magány hírek szerint Bécsben 3 nap alatt provisorium lesz." A rémhírek burjánzottak — de a sajtó hallgatott. Madarász József állapította meg a Nép-elem hasábjain a szeptember 7-i kelettel jelzett cikkében: „A legmélyebb hallgatás ül Pesten. A sajtó, mint hajdan a zárdák falai a világiak előtt, nem akarnak megnyílni az események vezérletére." Ők megtették ezt — írja előző napi nagy cikkére hivatkozva -, de „az ezreknek olvasott közlönyei" kellene, hogy vállalják a vidék, az ország előkészítését a forradalmi lépésekre. A szemrehányás részben érthető. Mert miről írt aznap például a Kossuth Hírlapja „Nézzünk körül" című vezércikkében? Arról, hogy az illír lázadást Bécsből szították, ahol az álarcot rövidesen le fogják vetni. Ne akarjunk titokban egyezkedni, hanem avassuk be a „művelt Európát" és ismertessük meg magunkat, problémáinkat a világgal: „Intézzük el ügyünket Austriával, de London, Párizs és Frankfurt követei jelenlétében" . . 6 így érkezett el szeptember 8-a, az Egyenlőségi Társulat jó előre bejelentett nagygyűlésének dátuma. Nehezebben lehetett volna rosszabb időpontot találni elhatározó program meghirdetésére, döntő lépések megtételére. Bécsből még semmi biztos hír nem érkezett az országgyűlési küldöttség fogadtatásáról. Bár sok jót nem lehetett várni, Madarász József a Nép-elem aznapi számában maga is háromféle lehetőséggel számolt: vagy jön a király, vagy kitérő-ígérgető választ adnak, vagy semmilyen választ nem adnak. Ez utóbbi esetben egyetértésre, a képviselők, a főváros és az egész ország együttes fellépésére van szükség. „Ez esetben — fejezi be Madarász - kormányt kell rendkívüli hatalommal felruházni, hogy képes és köteles legyen megmenteni a hazát." (Kiemelés utólag.) Ilyen várakozások és elszánások közepette ült össze a Társulat közgyűlése szeptember 8-án délután, (a sajtó a másnapi gyűlést emlegeti mint nagygyűlést), eleve azzal az elhatározással, hogy egy komitét választanak, amely permanenciában marad, amíg a gőzös Bécsből meg nem érkezik. A gyűlés Madarász László előterjesztése alapján jóváhagyta a béke megőrzésére és a személy- és vagyonbátorság fenntartására, valamint az állandó választmány létrehozására tett javaslatot. (Ez utóbbi testület 41 tagból állott, soraiban a Madarászoktól, Perczel Mórtól, Petőfitől, Vasváritól, Táncsicstól kezdve Nyáry Pálon, Pálfi Alberten, Jókai Móron át Fényes Elekig — hogy csak az ismertebb neveket említsük.) Még azon éjjel a választmány felhívást adott ki a főváros nemzetőrségéhez, meghívta őket az Egyenlőségi Társulat üléseire és figyelmeztetve: ,.Hazánk felé nehéz idők vonulnak! Működésiek órája rövid időn megkondul!"1 7 Ez a felhívás tehát általános összefogást hirdet — illetve csak általánosságban számít a nemzetőrség együttműködésére. Másnap azonban a választmány tovább kívánt lépni. Vélhetően nem járunk messze a lehetséges indokoktól, ha feltételezzük: az országgyűlési küldöttség aznapra várt érkezésén kívül Szalay László önkénteseinek éjjeli sikeres „rajta-16 Répásy Mihály id. levelét ld. Waldapfel Eszter: A forradalom és szabadságharc levelestára I. Bp. 1950. 413-416. A szept. 7-i fővárosi rémhírekről: ORH jel. 58/a. 17 Az Egyenlőségi Társulat szept. 8-án a fővárosi nemzetőrökhöz intézett magyar-német felhívása: OL R 32. Újkori gyűjtemény. 1848-49-es nyomtatványok.
