Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039

BATTHYÁNY LAJOS ÜGYVEZETŐ MINISZTERELNÖKSÉGE 1,1049 „Lakoma helyett tartsunk nagy gyűlést, s adjunk irányt a középponti szellemnek és ellenőrködjünk,"14

(Kiemelés utólag.) A program rugalmas megváltoztatása jól mutatja, hogy a baloldal felfogta: az eredeti célkitűzést egyrészt meghaladták a fejlemények, másrészt a feszült helyzetben kívánatos visszatérni a régi formulához, az „ellenőrködés" (a kritika) álláspontjához. Ez a bizonytalan helyzet tette tárgytalanná a kompromisszumos hadügyi törvény vitáját akkor, amikor Bécs magát az önálló hadügyeket is elvitatta, ez indokolja Vasvári drámai szavait, s a visszalépést a Nép-elem augusztus 31-i határozott követelésétől, a visszatérést az „ellenőrködés" álláspontjára. Κ Pesti Hírlap minden esetre szeptember 5-én olvasói megnyugtatására arról cikkezett — az említett döntés ismeretében -, hogy nem kell félni a francia forradalom utánzásától: „Budapesten nincsenek Párizs elemei" ... Szeptember 4-e, Kossuth előterjesztései és az országgyűlés küldöttségének 5-én történt elutazása kétségtelenül új helyzetet eredményeztek. Az országgyűlés felfüggesztette üléseit, a küldöttek legkésőbb 48 órai tartózkodás után várhatók voltak vissza. A főváros hangulata döbbent és várakozó volt. Hajnik rendőrfőnök szeptember 6-án megelégedéssel jelentette Szemerének: „Pest csendes, a polgárok közötti hangulat igen kielégítő." A zavargástól félő Hajnik szempontjából ez az értékelés érthető. Valójában a feszültség nem szűnt meg, sőt növekedett. Kossuth - mint Hajnik korábbi jelentéséből megtudjuk - szeptember 4-én estétől jónak látta lakását éjjel őriztetni a titkára, Szalay László által szervezett önkéntesekkel. A Marczius Tizenötödike szeptember 5-én arról írt, hogy kormányváltozás várható, s ennek még pár napja is örültek volna, „de most, midőn a kormányzati hatalom bármily átalakulása mellett is helyzetünk problematicus marad, bizonytalan aggódással nézünk jövendő fejlődésünk elébe". Másnap a budai gránátosok már említett elszállításának hírére Csernátoni eszmefuttatása arra emlékeztette olvasóit, hogy nemcsak a márciusi napok harcosai ritkultak meg, de a fővárosnak sem sorkatonaságból, sem önkéntesekből nincsen állandó védőserege, ezért azt javasolja, hogy „a most rendezésben levő csapatok valamellyikét" kell ezzel megbízni. Más forrásokból tudjuk, hogy a „pesti csatárok" toborzása csak ezekben a napokban kezdődött, így nyilvánvaló, hogy a „Kossuth-szabadcsapat" néven emlegetett önkéntesekre gondolt Csernátoni. Mivel ezek szervezése valóban ezekben a napokban vett nagy lendületet (többek között a kapitulációs idejüket kitöltött gránátosok átlépésével), a cikket magát sugalmazottnak is tekinthetjük, amely ezzel a javaslattal volt hivatva eloszlatni az esetleges aggodalmakat. (Érdekes módon másnap, szeptember 7-én a Kossuth Hírlapja viszont azt jelentette, hogy „a fővárosi mozgó nemzetőr csapat" kiállítása is szép sikerrel folyik.)15 A főváros szombatra, szeptember 9-ére mint legkésőbbi dátumra várta vissza a bécsi küldöttséget. A napok izgatott várakozásban teltek. „Ez a küldöttség tehát vagy háborút, vagy békességet hoz. Ezt a pillanatot minden a legnagyobb feszültséggel várja" - írta szeptember 7-én Répásy Mihály alezredes, a fővárosi „tűzőrség" (a Württemberg huszár· 1 "Az Egyenlőségi Társulat szept. 3-i közgyűlésére ld. ORH jel. 55. Vasvári szavaira, a kibocsátott nyilatkozatra: Nép-elem (a továbbiakban: Nel) 1848. szept. 6,8. (57, 59. sz.) Ld. még Deák, Levelek 212-213. 15

Kossuthot őrzik: ORH jel. 56; Marczius Tizenötödike (a továbbiakban: MT) 1848. szept. 7. (151. sz.) A Kossuth-szabadcsapat gránátosokkal való kiegészítésére: KLÖM XII. 887. A „pesti csatárok" (a későbbi 14. honvédzászlóalj) toborzására ld. Urbán Aladár: Honvédtoborzás Pest-Budán 1848-ban. Tanulmányok Budapest Múltjából XV. Bp. 1963. 426-432.