Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039
BATTHYÁNY LAJOS ÜGYVEZETŐ MINISZTERELNÖKSÉGE 1,1047 valamint az országgyűlési küldöttség hazaérkezésére kialakult helyzet megértéséhez tehát röviden át kell tekintenünk a fővárosi közhangulat alakulásának összetevőit ezekben a kritikus szeptember elejei napokban. Annál is inkább szükséges ez, mert ezt a hangulatot számottevően befolyásolták és alakították az ellenzékben levő radikálisok, akik augusztus második felétől jelentősen fokozták tevékenységüket. Bár az Egyenlőségi Társulat, az ellenzéki baloldal immáron egységes szervezete ekkor sem vált az események irányítójává, létével mind Kossuthnak, mind Szemerének komolyan számolnia kellett. Szemere Bertalan, amikor augusztus 30-án Hajnik Pál rendőrtanácsost utasította a fővárosi rendőrség jobb megszervezésére, és felhívta figyelmét a régi rend híveinek és a forradalom ellenségeinek fokozottabb ellenőrzésére, a következővel zárta rendelkezéseit: „Van még egy mi ügyeletet kíván. Az egyenlőségi és azzal rokon clubb munkálkodása. Nem áll practicus emberekből, jó akarattal ártalmasok. Ügyelni tehát, nincsenek-e emissariusai, nem izgat-e veszélyes irányban és eszközökkel, elragadtatva tüzétől. Különösen a hadseregre nézve."1 3 Az utasítás idézett szövege tükröz ugyan némi jóindulatú lekicsinylést, de mutatja azt is, hogy a belügyminisztert komolyan foglalkoztatta az Egyenlőségi Társulat szeptember 8-ára tervezett bankettje, illetve az az augusztus 23-án hozott döntése, hogy a hadügyi kérdést (az országgyűlés hadügyi vitájának eredményét) akkor fogják megvitatni. A baloldali sajtó hangja és témái azonban azt jelezték, hogy a hadsereg fejlesztése iránti érdeklődésük nem volt kizárólagos, hanem azzal mint az általános politikai helyzet egyik fontos kérdésével kívántak foglalkozni. így augusztus végén a hangsúly már nem a kompromisszumos hadügyi törvényen, mint inkább az annak szentesítése körüli nehézségeken: a Batthyány és Deák bécsi útja során várható újabb engedményeken volt. Ezért írt augusztus 30-án a Marczius Tizenötödike arról, hogy a minisztérium láthatóan az államadósság elfogadtatására törekszik, s ismét itt a „rettenetes alternatíva: Engedés vagy forradalmi politika. Forradalmi politika azért, hogy a törvény útján kinyert jogainkat megőrizzük". Ez a hang azonban mérsékelt ahhoz a hangnemhez viszonyítva, amit az Egyenlőségi Társulat szócsöve, a Madarász-testvérek lapja, a Nép-elem használ ezekben a napokban. A lap éppen augusztus 30—31-én közölte „Frakk és minisztérium" című kétrészes cikkét, amelynek szerzője, Nagy Gábor az első részben azt fejtegeti, hogy ő miként ábrándult ki bálványából, Kossuthból, aki Madarászt az országgyűlésen „letörpítette". A másnapi folytatás az országgyűlés hadügyi vitáján tett kompromisszum miatt marasztalja el Kossuthot, aki ezzel - bár a szerző szerint meggyőződése ellenére szólt — elfogadtatott az országgyűléssel 20—25 ezer „frakkot" (ti. az osztrák hadsereg egyenruhájába öltöztetett újoncot), s ezért nem bálványa többé a nemzetnek. A cikk, amely egyébként Kossuth megnyerésére irányult, rögtön kijelenti, hogy Kossuth lehet ismét a régi, „ha minden melléktekintetet, politikát .. . félre lökve, egyedül azon nép élén harczol, mely őt a martiusi napokban győzelemre segíté . .." Mindez csak bevezetésül szolgált ahhoz, hogy a szerző kijelentse, hogy ha a miniszterek „az eddig tapodott útról a tettek mezejére lépni képtelenek: tegyék le czifrán hímzett, de üres tárczáikaf'! (Kiemelés utólag.) Nem kell félni a kormányválságtól, ha „akadnak férfiak, kik körülményeinket más szempontból nézvén, más eszközökhez nyúlnak s a hazát megmentik". A cikk végül is kimondja: bűnös dolog az, ha valaki erőt érez a haza megmentésére és nem küzd minden erővel a tárca elnyeréséért! 13 Szemere aug. 30-i utasítása Hajnik Pálhoz: BM ein. 1848: 806.
