Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039
1046 URBÁN ALADÁR hogy Budapestre csak az ő, vagy Hajnik Pál rendőrfőnök parancsára jöhetnek — máséra nem. Meg is magyarázza a tilalom okát: „Nem alkalmas időben történhető ide hívása éppen azon riadást és zavart idézhetné elő, mit a kormánynak elkerülnie kell és elkerülni akar." Ugyancsak szeptember 9-én gondoskodott Szemere arról, hogy az Újépületet és ezzel az ott tárolt tüzérségi készleteket is biztosítsa. (Eddig a császári 5. tüzérezred alakulatai mellett csak a kislétszámú honvéd tüzérség szállásolt itt.) Az Újépület megszállása két lépcsőben történt: a szeptember 9-ére virradó éjjel a Szalay László parancsnoksága alatt álló „Kossuth-vadászok" egy csoportja, arra hivatkozva, hogy „készültségbe helyezték", hatolt be és foglalt magának szállást a laktanyában, majd aznap este a váci táborból sietve, vasúton beszállított önkéntes nemzetőrséget is oda vezényelték, Ivánka Imre parancsnoksága alatt. Bár Kossuth, ismereteink szerint, az egész Vácon található nemzetőrséget Pestre szerette volna hozatni, nem lehetetlen, hogy Szemere a berendelt zászlóaljjal a közvetlenül a kormánynak engedelmeskedő csapatok jelenlétét is biztosítani kívánta az Újépületben, amelynek elfoglalása a főváros forradalmi ifjúságának már a márciusi napokban kedvenc gondolata volt.1 1 Szalay önkénteseinek lépése meglepetésszerűen érte Hrabovszky tábornokot, a budai főhadparancsnokság új vezetőjét. A hír vételekor, szeptember 9-én, feltehetően még a reggeli órákban tiltakozott Szemerénél az önkényes eljárás ellen. A főparancsnok levelében erélyesen arra hivatkozott, hogy minden újonnan szervezett katonai alakulatnak — kivéve a nemzetőrséget — az ő parancsnoksága alá kell tartoznia, mert csak így lehet a katonai rendelkezések és elhelyezések egyöntetűségét biztosítani. Hrabovszky levelének ez a követelése teljesen alaptalan, és nem veszi figyelembe az addigi gyakorlatot, amely szerint szervezésük ideje alatt a honvédek és a szabadcsapatok nem tartoztak a budai főhadparancsnokság, sőt még a Mészáros Lázár által vezetett hadügyminisztérium alá sem. Bárki és bármilyen szándék is állott eme sugalmazás mögött, úgy tűnik, hogy az legalább annyira önigazolás akart lenni, arra a lépésre, amelyet előző napi dátummal jelentett: hogy ti. — Szemere hangsúlyozott tiltása ellenére - a Ceccopieri gyalogságot Budára rendelte! Szemere azonnal tiltakozott, hangsúlyozva, hogy Hrabovszky a minisztérium rendelete ellenére, tehát alkotmányellenesen cselekedett, ezért rendelkezése érvénytelen. Szemere levele hangsúlyozta: kritikus helyzetben a katonaság elhelyezésénél „a vezéreszme nem a katonai, hanem a political szempont". Ennek megfelelően a belügyminiszter és a hadügyminiszter nézetei a mérvadók, s a hadügyminiszter — ha jónak látja — önállóan is intézkedhet. Szemere egyidejűleg meghívta a főhadparancsnokot, hogy azonnal tegye le hivatali esküjét, ami — az előzmények ellenére — barátságos légkörben folyhatott. Legalábbis erre enged következtetni Szemere másnapi, a Hrabovszkyval való együttműködésre számító terjedelmes levele.12 Szeptember 9-én tehát nem következett be a fővárosban a sorkatonaság és az önkéntesek összecsapása — jóllehet ennek a lehetőségei adva voltak. Ennek elhárítása azonban nem jelenthette még a konfliktus minden lehetőségének a kizárását. Pest-Buda lakossága ugyanis az eddigi ismertetett fejleményeket csak részben ismerte, viszont bővében volt a legkülönbözőbb híreszteléseknek, amelyek a felfokozott várakozás és az ezzel együtt járó feszültség légkörében könnyen hitelre találtak. A Batthyány és Deák, "Szalay László önkéntesei az Újépületben: BM ein. 1848: 851; HM 1848: 7171. Ivánka önkénteseire Urban Aladár: A nemzetó'rség és honvédség szervezése 1848 nyarán. Bp. 1973. 193. 11 Hrabovszky-Szemere levélváltása: BM 1848: 852, 864; HM 1848: 7171.
