Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039
BATTHYÁNY LAJOS ÜGYVEZETŐ MINISZTERELNÖKSÉGE 1045 Szeptember 6-ára tehát feszült helyzet alakult ki a hadügyminisztérium élén álló Melczer ezredes és Szemere között, de ez csak az általános feszültség egyik megjelenési formája volt abban a helyzetben, amikor nyilvánvaló volt, hogy a politikai események menetében — bármely irányba is történjék az — határozott fordulat várható. Kossuth is ennek a véleményének adott kifejezést 6-án Szemeréhez írott egyik levelében: „nagy események előestéjén vagyunk, gyors és szigorú intézkedésekre van szükségünk". Ebben a helyzetben új szereplő lépett a színre: szeptembe 6-án délután megérkezett Péterváradról Hrabovszky altábornagy, a még májusban elmenekült Lederer lovassági tábornok utóda a budai főhadparancsnokság élén. Szeptember 8-án már őt kereste meg Szemere azzal az utasítással, hogy az előző napon a nádornál tartott minisztertanács végzése értelmében intézkedjék, hogy a Komáromban levő Turszky zászlóaljat „Vácra vagy Pest-Budának közelébe" szállítsák. Ez a szeptember 7-i minisztertanács - amelyről keveset tudunk — Ferenc Károlynak a nádor diktatórikus elképzeléseit elutasító bizalmas levelének vétele után zajlott, amikor őfensége lemondott a Bécs útján kieszközölhető csapatokról, s kénytelen volt minisztereivel megtárgyalni a főváros biztonságának kérdését. A jelek szerint ezen Hrabovszky is részt vett, s ott a fővárosba szállítandó katonaság között említhette a Pozsonyban állomásozó, olasz legénységű Ceccopieri-zászlóaljat is. Csak ez magyarázza meg ugyanis Szemere kitételét, amivel levelét folytatja: „világosan kiteszem, miképen Ceccopieri ezredből senki le nem szállítathatik, miután ez itt a városban csak a kölcsönös ingerültséget idézné elő". A kölcsönös ingerültség ugyanis abból adódnék, hogy az olasz legénységű 23. Ceccopieri-gyalogezred katonái és a honvédek ütköztek össze pünkösdvasárnap a Károly-laktanyában, s ezt követően szállították el az olaszokat Komáromba, illetve Pozsonyba.9 Szemere tudtával és rendeletére került tehát a magyar legénységű Turszky zászlóalj „Pest-Budának közelébe" — mint kiviláglott: magába a városba. Bár magatartásukat — kritikus helyzetben — pontosan nem lehetett előre látni, a jelek szerint ez Szemerét különösen nem aggasztotta. A huszárokat azonban az új helyzetben nem szándékozott elküldeni - jóllehet szeptember 8-ára a Kress lovasság két osztálya megérkezett és beszállásolt Bia és Torbágy, Törökbálint, Promontor, Budaörs és Budakeszi térségében. (Kossuth már szeptember 6-án ezt írta Szemerének: ,,A huszárokat innen még egy hétig semmi esetre el nem küldendőnek vélem.") A főváros biztonsága - már a forradalom erőinek szempontjából - nem volt rossz, hiszen a „Kossuth-vadászok" toborzása sikeresen haladt, Pest városa is megkezdte önkénteseinek, a „pesti csatárzászlóalj"-nak szervezését (amely rövidesen 14. zászlóalj néven vonult a fehérvári táborba), s Vácott az önkéntes nemzetőrség kerületi tábora is gyorsan növekedett. Szemere szeptember 8-án arról is rendelkezett, hogy a tolnai önkéntes nemzetőrök már felszerelt zászlóalja vonuljon Pest közelébe és Soroksár, Haraszti és Taksony helységekben szállásoljon.10 Pest-Buda számára szeptember 9-e, amikor Bécsből várták vissza az országgyűlés küldöttségét, kritikus napnak ígérkezett. Úgy tűnik, Szemere maga is komolyan készült erre. Ezért hagyta meg szigorúan a tolnai zászlóalj parancsnokának, Perczel Miklósnak, 'Szemere rendelkezése szept. 8-án: HM 1848: 6183. ,0 A Kress lovasság Buda szomszédságában: Pest m. lt. Alispáni jkv. 1848: 1326. (szept. 12.) Kossuth a huszárok visszatartásáról: KLÖM XII. 889. A „pesti csatárok" toborzási felhívása: Kossuth Hírlapja (a továbbiakban: KH) 1848. szept. 3. (56. sz.) A tolnai zászlóalj Pest körüli elhelyezéséről és kizárólag Szemerétől (vagy Hajnik rendőrfőnöktől) veendő parancsairól: BM ein. 1848: 843.
