Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Stewart; James: A helyzet és a harc Észak-Írországban 999
A LEVANTE-KERESKEDELEM ERDÉLYI ÚTVONALA 1031 kiküszöbölése. A káptalan és vámosai ugyanis egyes, viszonylag kis mennyiségben is nagy értéket képviselő áruknál a tarifáit darabvámról a számukra sokkal gyümölcsözőbb értékvámra tértek át, éspedig — az ilyen áruknál másutt régóta szokásos módon12 5 — l%^os értékvámra: „ita videlicet, quod a singulis mercantiis unum florenum auri valentibus singulum denarium talismodi monetae, cuius centum denarii unum florenum auri valent", hajtottak be - amint a per egyik tanúja vallotta.126 Az értékvámolás persze csak akkor volt hatékony, ha az árurakomány felbontásával járt együtt. A budai vámolás erejét, súlyát is számottevően gyengítette annak idején Zsigmond királynak az az 1404. évi rendelkezése, amely szerint az erdélyi kereskedőktől „de curribus totis oneratis et non de singulis ac specialibus rebus" szedjenek vámot.127 Hasonló hatása volt most Váradon a szekérrakomány szerinti vámolás elve bevezetésének és a nádori ítéletlevél amaz előírásának, „quod singulas mercantias seu res mercatorum quorumcumque exactores tributorum singillatim examinare vei conspicere non habeant":128 a szekerek felbontási tilalma következetes kimondásának. De a finomposztón kívül milyen más portékát vihettek azok a szekerek, amelyeket a káptalani vámosoknak immár nem volt szabad felbontaniok, de — az ítéletlevél szövege szerint — a finomposztóhoz hasonlóan ugyancsak 1 forinttal vámolhattak? 12 9 A posztón kívül bizonyára késeket: az erdélyi szászok másik fontos, nyugat felől importált és kelet felé exportált cikkét; ezek mellett nyilván olyan árukat, amelyekre a leginkább áll az, hogy kis mennyiségben nagy értéket képviseltek: borsot, fűszereket — az erdélyi szászok kelet felől való behozatalának különösen fontos árucikkeit. Ezt a következtetést támasztja alá az erdélyi szász városoknak az 1%-os értékvám elleni tiltakozása is a per 1492. évi újrafelvétele idején, „...mindenki —írták felháborodottan-, aki az itt [Váradon] megforduló áruk mennyiségét és számát ismeri. . ., megítélheti, milyen gyakran történt, hogy ezer forint értékű árut vivő szekerek után a káptalan jogtalan és mértéktelen visszaéléssel tíz arany forintot hajtott be. Vannak pedig olyan kereskedők, akik hol többet, hol kevesebbet, de néha három- vagy négyezer, sőt még nagyobb értékben szoktak árukat szállítani."13 0 Aligha kételkedhetünk abban, hogy a váradi vásárra érkező ezer vagy többezer forintos kocsirakományok nem utolsósorban éppen nagy értékű fűszereket rejtettek magukban. S ha netán maradna még efelől némi kétely bennünk, ezt is eloszlathatják azok a felvilágosítások, amelyeket Bihar vármegye középkori vámhelyeinek összeírása tartogat '2 * Do manovszky S., A harmincadvám eredete, Bp., 1916, 38-41; PleidellA., A nyugatra irányuló magyar külkereskedelem a középkorban, Bp., 1925, 18. 126 Kubinyi, i. m. 194-195. 12 ''Zimmermann-Werner-Müller, Urkundenbuch, III, 328-329; Mályusz Ε., Zsigmond-kori oklevéltár, II, 1, Bp., 1956,403. 12 S„.. . sed de quibuscumque rebus mercimonialibus, quae vehuntur in curribus, secundum exigentiam huiusmodi currus onerati aut curruum oneratorum tributa exigantur": Teleki, i. m. XII, 68. 12 ' „.. . de curru pannis seu aliis mercantiis bene onerato exigatur florenus unus. .." Az aliae mercantiae kifejezés itt nem vonatkozhatik halra, gabonára, sóra, gyapjúra, szénára, nyersvasra stb., mert az ilyen árukat szállító szekerek vámját az ítéletlevél e szövegrész után külön-külön felsorolta és 1 forintnál jóval alacsonyabb összegben állapította meg: Teleki, i. m. XII, 68-69. 130 Kubinyi, i. m. 195.
