Századok – 1978

FOLYÓIRATSZEMLE - Stewart; James: A helyzet és a harc Észak-Írországban 999

1032 PACH ZSIGMOND PÁL számunkra.13

1

Az összeírás ugyan néhány évtizeddel később, 1520-ban kelt, de bízvást vonatkoztatható a századforduló körüli állapotokra - annál is inkább, mivel a vizsgálat, amelynek eredményeként az összeírás elkészült, kifejezetten a „régi keletű" vámvisszaéléseknek kívánt gátat vetni.1 3

2 A forrást különösen becsessé teszi, hogy a vármegye egyes vámhelyein fizetendő vámtételeket is felsorolta. Azok a vámtételek voltak szemlátomást a legmagasabbak, amelyeket ún. currus ligatus-ok után róttak ki. Míg a terheletlen szekér (currus non oneratus) vámja 1-től 4 dénárig, a terhelt szekéré (currus oneratus) pedig 2-től 8 dénárig terjedt, addig a — 13 vámhelyen említett — currus ligatus-é 4 dénártól 75 dénárig emelkedett; már ez is arra vall, hogy az ilyen nevezetű szekereken nemegyszer különösen értékes árurakományt szállítottak. Az áru mineműségére közvetlenül is világot vet azután az a négy eset, amikor a currus ligatus-ra nemcsak pénzbeni, hanem természetbeni vámot is kivetettek — mégpedig borsban,13

3

így Köleséren (Arpásel) 12 dénárt és 12 dénár értékű borsot, Telegden (Tileagd) 32 dénárt és 25 dénár értékű borsot, Réven (Vadu Cri^ului) 40 dénárt és 20 dénár értékű borsot, végül magán Váradon, a Velence utca végén 50 dénárt és 25 dénár értékű borsot.13

4

„Nem lehet itt tehát másra gondolni, mint arra — vonta le a következtetést már Iványi Béla —, hogy ezeken a szereken . .. fűszert, keleti drága és ritka specialitásokat szállítottak, »minuta mercimonia«, többek közt és talán legtöbb esetben borsot is".13 5 Ez az indokolt következtetés, a vámpörbeli ítélet idézett passzusával együtt, a currus ligatus kifejezés pontos értelmezéséhez is hozzásegít. „Ha ilyen drága szállítmánnyal volt megrakva a szekér — folytatta gondolatmenetét Iványi — , akkor bizonyára le volt takarva valami ponyvafélével vagy bőrrel, hogy az időjárás viszontagságai kárt ne tegyenek a rakományban, - szóval födeles szekér volt, és ezt jelentheti a currus ligatus". Igen ám, de a ligatus szó nem lefödöttet, hanem lekötöttet, lekötözöttet jelent; a currus ligatus-okon így nyilván éppen azokat az — akár több ezer forint értékű rakományt is szállító — jól lekötözött szekereket értették, amelyeket — az 1478-ban hozott s 1492-ben megerősített nádori ítélet értelmében — még a váradi vásárvámosoknak sem volt szabad kibontaniok. Sőt, a felbontási tilalom alá eső, értékes portékával megrakott szász szekerek Nagyvárad felé vezető útjának közelebbi részleteire is következtethetünk az összeírásból. Ha ugyanis megfigyeljük azoknak a vámhelyeknek a földrajzi elhelyezkedését, ahol az összeírok currus ligatus-t említettek, feltűnik, hogy a borsban fizetendő vámot is kiszabó 4 hely közül 3 - Rév, Telegd és maga Várad (- Velence) - a Sebes-Körös mellett: az Erdélyből Magyarországra vezető „nagy országút"13

6

mentén fekszik. Az országút 131

Itt nem vásárvámiól volt szó, hanem út-, híd-, illetve kapuvámról. A váradi püspök és káptalan ilyet is szedett, méghozzá Váradon kettőt is, az egyiket a Sipos utca, a másikat a Velence utca végén: Iványi B., Bihar és Borsod vármegyék vámhelyei a középkorban, MGSz, 1905, 90-93. 132

Iványi, i. m. 81-83. - Vö. a Bihar vármegye vámhelyeiről szóló 14. századi oklevelekkel: Zimmermann-Werner-Müller, Urkundenbuch, II, 3 (1342), 119 (1356), 221 (1364). '3 3

Vö. fentebb a 16. jegyzettel. 134

Iványi, i. m. 93-95, 114-117. 13 5

Iványi, i. m. 96. 13 6

Vö. Iványi, i. m. 100.