Századok – 1978

TÖRTÉNETI IRODALOM - Történelem és tömegkommunikáció (Ism.: Szőke Domokos) 986

987 TÖRTÉNETI IRODALOM közönséghez, hogy az gondolkodást formáló, pontos kutatási eredményeken nyugvó, új ismereteket adó, ténygazdag információ legyen. A Történelem és tömegkommunikáció c. kötet tanulmányai igen változatos és gazdag szempontú közelítéssel tárgyalják ezt a kérdést. A szerkesztői előszó általános elvi tisztázást nyújtó tanulmány. Hangsúlyozva a történelmi ismeretterjesztés közgondolkodást erősen befolyásoló szerepét, arra is keresi a választ: ki az illetékes, hogy a történelemről tájékoztassa a nagyközönséget. Kass Henrik azt emeli ki, mennyire nem közömbös, hogy a történeti műveltség mi módon és milyen tartalommal válik világnézetet formáló erővé. A tudomány eredményeit jól népszerűsíteni akaró bármilyen adaptáció, előadás, film vagy írásmű csak műfaji keretben térhet el a szaktudományos feldolgozástól. Napjainkban soha nem látott mértékben felduzzadt a történeti tárgyú publikációk száma. S ezt az információ-özönt közvetíteni önmagában sem csekély feladatot jelent. Nem beszélve most arról, hogy bár a társadalomtudományi diszciplínák csaknem mindegyikét érintik érzelmi motívumok, közülük talán a történelmet „terheli" a legtöbb emocionális elem. S ha hozzászámítjuk, hogy az emberek többsége éppen azokat a történeti szakaszokat kedveli a leginkább, melyeket maga is átélt, akkor mindinkább beláthatjuk: az említett érzelmi faktor leginkább a történetlátást motiválhatja. Utaltunk arra, hogy történelem és tömegkommunikáció összekapcsolásának többféle módja lehet. Részünkről most csupán két összetevőre helyeznénk a hangsúlyt. Az egyik: történelmi folyamatot és jelenséget a nagyközönséghez közvetítő bármilyen tömegkommunikációs feldolgozásnak, közízlést, szintetizált történelmi ismeretet tartalmazó vállalkozásnak kell, illetve kellene lennie. S a másik: az aktualitás igényeit szem előtt tartva, politikusnak, világnézeti töltésűnek, megcsontosodott torz történeti képet kiigazítónak, s ami ugyancsak nem mellékes, hamis illúziót oszlatónak, illetve értelmi állásfoglalást is megszilárdító érzelmi tónusúnak kell lennie. A kötet bevezető tanulmánya, mely Berend T. Iván és Szabolcs Ottó közös munkája, arra keres választ, hogy a történettudomány eredményeit közlő tömegkommunikációs eszközöknek mennyire fontos és megkülönböztetett szerepük van a közgondolkodás alakításában és a helyes kérdésfeltevés formázásában. Konkrét adatokkal is szolgálnak a szerzők arra vonatkozóan, hogy a történettudomány és a történelemoktatás korszerű követelményeit mely mai művek teljesítik leginkább. Több tanulmány - Sándor Györgyé, Bokor Péteré - elemzi a televízió szerepét a korszerű történelmi tudat formálásában. A Századunk c. sorozat után méltán népszerű TV-rendező, Bokor Péter, arra hívja fel a figyelmet, hogy a tárgyi bizonyítékoknak, mint tényeknek a bemutatása, a statikus képek összevágásának megfelelő módja a dokumentumműsorok meggyőző hitelét milyen nagymértékben befolyásolhatja. A továbbiakban, kerülve a részletesebb méltatást, csupán néhány tanulmányra hívjuk fel a figyelmet. Lackó Miklós tolla alól kerül ki a kötet egyik legkoncepciózusabb tanulmánya. Azt vizsgálja a szerző, hogy a filmet, ezt a legszélesebb publicitást jelentő művészeti ágat miként tudta a történelmi gondolkodás olyan mélyen átitatni. A magyar közgondolkodás historizált volta közismert ugyan, de annak jellemzőit tudományos pontossággal mind a mai napig nem sikerült még feltárni. Lackó helyesen állapítja meg, hogy a film nemcsak elfogadta ezt a historizált közeget, hanem kísérleteivel olyan új megállapításokat is tett, melyek a szigorúan vett szakma számára is újdonságként hatottak. Ezután Lackó Jancsó Miklós filmjeinek sajátos szimbólumrendszerét fejtegetve tesz néhány megállapítást arra vonatkozóan, hogy a jancsói film miként gazdagította új eredményekkel történetlátásunkat. Elemzi Lackó azt is, hogy Jancsó filmjei zömében a nyílt közéleti elkötelezettség és művészi igényességből fakadó szellemi radikalizmus miként ötvöződik szerves egységbe. Jancsó a társadalom nagy kérdéseit többnyire az erőszak, s az annak olyan gyakran szembeszegülő emberi humanista tisztaság aspektusából veti fel. A rendező által ábrázolt veszélyes társadalmi helyzetekben - állítja Lackó - az értelem és a humánum jogaiért küzdő ember olyan helyzetbe kerülhet, amikor a humánum ellenállóképessége is megtörhet. Érdekes olvasmánya a kötetnek Nemeskürty István írása is. Ö azt vizsgálja, hogy a művészet, szépirodalom és a szorosan vett történettudomány között milyen szoros koegzisztencia van. Hivatkozásai, példálózásai biztosnak tűnnek, a segítségével alátámasztott gondolati törekvés sajátos egyéni felfogást tükröz. Mint tudjuk, a szigorúan vett szakmai kritika joggal felszisszen, ha újabb Nemeskürty mű születik. Elsősorban azért, mert a szakma által ábrázolt történelmi kort az ő kísérlete eltérő