Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
316 BELLÉR BÉLA fellépésre, nevezetesen egy Kárpát-Ukrajna autonómiájának azonnali megvalósítását követelő népszövetségi petíció benyújtására,17 2 válaszul a csehek sikerét jelentő amerikai szlovák petícióra. * Az 1930-as évek elején tehát a nemzetiségi kérdés mind belső, mind külső tényezők hatására parázslani kezdett. A magyar kormánykörök érezték, hogy a magyarországi nemzetiségeket nem lehet továbbra is egy békés akol szelíd juhaiként kezelni, hanem számolni kell ha nem is akolból való kitörésükkel, de legalábbis megélénkülő mozgásukkal. Ez a veszélyérzet és a nagyobb baj megelőzésének szándéka késztette a miniszterelnökséget arra, hogy délszláv szakreferensével, Margitai Józseffel tervezetet dolgoztasson ki „A hazai kisebbségek hathatósabb hazafias nevelése, vezetése és irányítása" tárgyában. A referens helyzetképe elég reális és — negatív; 7 pontba sűrített reformjavaslata szokványos; nem megy túl a bajok tüneti kezelésén. Tipikus figyelmeztetését azonban érdemes idézni. „Tudni kell — írja —, hogy a hazai kisebbségi nép legnagyobb része közt a haza mellékes, a magyar hazaszeretet csak színleges. A kisebbségi nép előtt első és legfőbb a rög, melyen lakik és a föld, melyet munkál, s melyből él, de előtte nem fontos, hogy az a rög és az a föld Magyarországban, Jugoszláviában vagy bárhol is fekszik. Emellett a röghöz és a földhöz való ragaszkodás mellé sorakozik még a fajához és nyelvéhez való ragaszkodása."173 A délszláv szakreferens ebben a néhány mondatban klasszikusan fogalmazta meg a magyar nemzetiségpolitika tragikomikus ellentmondását. Amit olyan hallatlan céltudatossággal, erővel, akarattal igyekezett fölépíteni a nemzetiségek körében, a magyar hazaszeretet, a politikai magyar nemzethez való tartozás tudatát, az még fölépülése előtt összeomlott. Amit viszont tűzzel-vassal igyekezett lerombolni, az önálló nemzetiséghez való tartozás elemi tudatát, az hovatovább kezdett épülni a nemzetiségek tudatában, sok valóság és nem kevés illúzió tégláiból. Ezt a folyamatot megállítani vagy visszafordítani szélmalomharc lett volna. Biztosítani lehetett volna viszont nyugodt, nagyobb megrázkódtatások nélküli lefolyását, azt, hogy a nemzetiségek öntudatosodása ne az államnemzettel ellentétben, hanem vele harmóniában bontakozzék ki, ne nemzeti elzárkózásra, hanem a nemzetek közti együttműködésre, egy magasabb rendű egységben való összeolvadásra vezessen. ,,A nemzeti kérdésnek — hangoztatja Lenin - csak egyetlen megoldása van, ha egyáltalán lehetséges ilyen a kapitalista világban, és ez a megoldás: a következetes demokratizmus. Bizonyításul egyebek között Svájcra hivatkozom."17 4 Magyar vonatkozásban ez a demokratizmus az 1930-as évek elején nem kívánta volna meg a Szociáldemokrata Párt és a Dénes-féle Független Magyar Parasztpárt által fölvetett nemzetiségi autonómiát, nemhogy a romá-172 OL Kiim. res. pol. 1930-47-896. - A Kárpát-Ukrajnával kapcsolatos magyar taktikát ld. Flachbarth Ernő: Ruszinszkó autonómiája a nemzetközi és a csehszlovák alkotmányjog szempontjából. Miskolc. 1934. 173 OL ME 1930-G-6067. 174 Lenin: Kritikai megjegyzések a nemzeti kérdéssel kapcsolatban. 1913. - Lenin Művei, 20. k. Bp. 1955.25.
