Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEMZETISÉGI POLITIKÁJA 313 A szlovák mozgalom iránt tanúsított eme rokonszenves érdeklődés természetesen nem növelte meg a Magyarországi Szlovák Népművelődési Egyesület engedélyezésének esélyeit. Pluhár és Dorkovics hiába sürgették újból 1930. november 18-án a békéscsabai polgármesteri hivatalban egyesületük és újságjuk engedélyezését.16

2

· Az engedélyezés az elhatározott hatósági taktikának megfelelően tovább húzódott a végtelenségig. Ez a huzavona a kormány számára sem volt egészen veszélytelen. Az 1930-as évek elején a csehszlovákiai, de még inkább az amerikai szlovákság érdeklődése felszínre vetette a hazai szlovákság képviseletének kérdését a szervezett nemzeti kisebbségek évenkinti genfi kongresszusain. A probléma kényessége abban rejlett, hogy bár a magyarországi szlovákságnak voltak szervezetei (Magyarországi Tót Közművelődési Társulat, Budapesti Katolikus Munkáskör) és ezeknek sajtója (Slovenské Noviny, a társulat hivatalos lapja, egy folyóirat és 1931 áprilisától egy hitbuzgalmi lap, az Evanjelicky Hlasnik) is, ezek közül egy sem volt, amelyet a hazai szlovákság saját szervezetének elfogadott vagy a külföld ilyenként elismert volna.1 6

3 így történhetett meg, hogy a legközelebbi 1931 augusztus végi genfi kisebbségi kongresszuson a magyarországi szlovák kisebbség képviseletéért több szervezet és személy versengett. A kongresszus főtitkára, az észtországi német újságíró, dr. Ewald Ammende legszívesebben látta volna a magyarországi szlovákság legtekintélyesebb vezetőjének, dr. Szeberényi Zs. Lajos békéscsabai főesperesnek megjelenését, akit a szembenálló felek valamennyien elismertek volna. Szeberényi azonban, aki felsőházi tagsága ellenére is ellenzéki pártállású volt, a Békés megyei Ellenzék, ill. a Kossuth Párt kisgazda frakciójának vezetője,164

nem akarta ellenzékiségét még a nemzetiségi kérdésben tanúsított hasonló magatartásával tetézni, s ezzel magát az illojalitás veszélyes vádjának kitenni. Ezért betegségére hivatkozva nem ment el Genfbe. Ennek ellenére őt ismerték el a magyarországi szlovákok képviselőjének.16 5 A népművelődési egylet és a politikai képviselet mellett a szlovákságot leginkább az iskola és az egyház kérdése foglalkoztatta. Szlovák kisebbségi iskola 1930-ban 50 volt éspedig 43 felekezeti (5 róm. katolikus, 38 evangélikus) és 7 állami. Ezek közül B-típusú 3, C-típusú 47. Mint a németeknél, a szlovákoknál is indokolt lett volna a típusváltoztatás, a kisebbségi iskoláknak alig tekinthető C-típusú iskolák B-típusúakká alakítása, de erre a szlovákok mégcsak ígéretet sem kaptak.16

6

A törvény ellenére nem érvényesült eléggé az anyanyelv a vallásoktatásban és az egyházi életben sem. A többi hazai nemzetiség mozgalma az 1930-as évek elején is elmaradt nem csupán a német, hanem a szlovák mögött is. Ami a délszláv kérdést illeti, a magyar nemzetiségpolitika - meglehetős sikerrel — az egyes délszláv nemzetiségek megosztására és valamennyi délszláv nemzetiségnek a román nemzetiséggel való szembefordítására törekedett. Ennek érdekében látszólag felkarolta a román nemzetiséget, hogy így szembeállítsa őket az elmaradottabb helyzetben levő délszlávokkal. A délszlávok sérelmezik is ezt a -látszatot,16

7

nem ismerve fel sem az ősi „divide et imperii' (oszd meg és uralkodj) 162

OL BM VÏ1. res. 1930-7-3087 (8184). 163 OL Küm. res. pol. 193241-351. 164 OL BM VII. res. 1930-7-6661. 16 5

OL Küm. res. pol. 1931-47-489(712). 166 OL Küm. res. pol. 193047-896. 167 OL ME 1926-C-2799.