Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
312 BELLÉR BÉLA Pluhár és társai nem csupán nagy állhatatosságot, de kellő taktikai érzéket is tanúsítottak az egyesület ügyében. A hatóságok el voltak szánva az engedélyezés húzására-halasztására,15 2 Pluhár azonban nem adta föl a küzdelmet. Bizalmas körben keserűen nyilatkozott arról, hogy nem akarják engedélyezni nekik a politikamentes, kizárólag az anyanyelvi továbbképzést és a szláv kultúra terjesztését szolgáló egyesület megalapítását, holott ez a magyaroknak is hasznára válnék, mert ebből külföldön is látnák, hogy „ . . . van itt egy életerős nép, és az szabadon használhatja anyanyelvét, mint például Svájcban, és hogy látná a külföld,, hogy itt a kisebbség nincs elnyomva". Pluhár fölvetette Magyarország külpolitikai irányváltozásának gondolatát is, mondván, hogy Magyarországnak, „egyedüli jóakaró szomszédjához", Csehszlovákiához kellene közelednie politikai, gazdasági és egyéb okokból. Ha megnyilatkozásaiból nem hiányoztak is magyarellenes nacionalista túlzások, alapjában véve egy helyes és méltányos nemzetiségi politikát és egészséges külpolitikai irányváltozást körvonalaztak. Pluhár ugyan azzal dicsekedett, hogy az egyesület eszméjének magasabb körökben is vannak befolyásos barátai, de konkrét segítséget csupán a polgári októbrista15 3 és a szociáldemokrata15 4 baloldaltól kapott. Ezt a békéscsabai rendőrkapitányság természetesen nem vette jónéven.15 5 A mozgalmat támogató Az Alföld különben nem volt feltétlenül Pluhár-barát lap.15 6 Viszont a szlovák nemzetiségi mozgalom jogosultságát elismerte, ellentétben pl. a Magyarsággal, amely az egész mozgalomban kizárólag a szlovákiai bankok és iparvállalatok által pénzelt ügynökök aknamunkáját látta.15 7 Időközben a Pluhár-féle mozgalom a hatóságoknak újabb aggodalomra adott okot. Tartani kellett az eredetileg és hivatalosan még most is kulturális mozgalom „átpolitizálódásától", újabb rétegekre és más nemzetiségre való kiterjedésétől és országos, sőt nemzetközi kérdéssé növekedésétől. Pluhár és Dorkovics Békéscsabán és környékén 4 választókerületben állítólag szlovák képviselőket akartak megválasztatni, sőt „állítólag az ezen vidéken lakó németeknek (Elek? ) is ilyen törekvéseik vannak, akikkel a tótoknak e kérdésben megállapodásuk van, hogy közösen járnak el, s az egymás jelöltjeit kölcsönösen támogatják".158 A Pluhár-mozgalom, amely Békéscsabán kívül a szomszédos szlovák településekre, Nagybánhegyes, Gerendás, Nagymegyer, Kondoros, Pitvaros községekre is kiterjedt,159 Dénes Istvánék figyelmét is magára terelte. Tudjuk, hogy Dénes pártja programjában - alighanem az 1929 pünkösdi német szociáldemokrata konferencia hatására16 0 - be akart iktatni egy nemzetiségi szakaszt, „amely tót autonómiát kért a Csaba vidékén élő tót ajkúak számára". Utóbb ez a passzus kimaradt,16 1 ami azonban nem bizonyítja, hogy a párt elvesztette volna érdeklődését a nemzetiségi kérdés iránt. 152 OL BM Vll.res. 1930-7-3087(8184). 1 53 Nagy Vince: Egyenlő elbánást tótjainknak. Az Alföld, 1930. szept. 14. (13.). 154 OL BM VII. res. 1930-7-3087 (8184). 15 5 OL BM VII. res. 1930-7-3087 (6936). 156 Pluhár Mihály nem tűri a magyar szót. Az Alföld, 1930. okt. 23. 1. 1 s 1 Ivánkáék megfizetett agitárokkal akarják fellázítani a békési tótokat. Magyarság, 1930. okt. 10. (OL BM VII. res. 1930-7-3087 (7695)). 15 8 OL BM VII. res. 1930-7-3087 (8105). 159 Uo. 160 Bellér: i. m. 675. 161 OL BM VII. res. 1930-7. sz. η. IV.
