Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEMZETISÉGI POLITIKÁJA 309 kérdést, és rábírhatják a magyar kormányt a németek nemzetiségi kívánságainak kielégítésére.13 9 Bár 1930 folyamán — mint Kánya berlini követ összefoglaló jelentése is megállapítja — kifejezetten javult a magyar—német viszony, a javulás nem volt teljes és ellentmondásmentes. „Ezen jó viszony erős megterhelését jelenti — hogy Kányát idézzük — a hazai német kisebbségek kérdése, amely iránt a birodalomban Hindenburgtól kezdve az itteni kisebbségvédelmi organizációkig óriás nagy az érdeklődés..." azon meggyőződésből kifolyólag, hogy „ ... az Európában elszórtan élő összes német kisebbségeknek egy kulturális egységbe való összefoglalása Németország hatalmi pozíciójának lényeges megerősödését jelentené".14 0 Német epilógus 1931 1931-ben a német kérdés megoldása alig jutott előbbre. Az MNNE szervezkedése elé emelt akadályok nem csökkentek. Az iskolakérdésben az előrehaladás a C-típusról a B-típus felé kissé felgyorsult, de még távolról sem kielégítő. Az anyanyelv egy tapodtat sem jut előre az egyházi életben. Az önálló német párt megalapításának bleyeri eszméjében ugyan önmagában véve semmi kivetnivalót nem lehet találni, különösen ha az ellenzék táborát erősíti, és komolyan veszi programjának demokratikus követeléseit, de ebben az időben kétségkívül nélkülözte a realitást, és — ebben igaza volt Gratznak — megrontotta a magyar-német viszonyt. A Drang nach Osten felrémlő látomása a hazai német kérdést is hamis perspektívába állította, felfestve a falra az „ötödik hadoszlop" vízióját. Ennek gyanúja a németséget védekezésre, szekérvárba húzódásra, a magyarságot támadásra, az asszimiláció fokozására késztette, abból a meggondolásból kiindulva, hogyha feltűnik nyugati határainkon a nagy-német imperializmus roppant gépezete, az országon belül ne találjon szövetségesre. Arra mind kevesebben gondolnak, hogy a német imperializmus ellen küszöbön álló küzdelemben a hazai németség, ezen belül Bleyer és az MNNE mozgalma nem csupán ellenség, hanem szövetséges is lehet, ha ezt a magyar nemzetiségpolitika lehetővé teszi. Az 1930-as évek elején azonban már olyan rések tátongtak az ellenforradalmi rendszer nemzetiségpolitikájának bethleni épületén, hogy ez a nemzetiségpolitika már aligha volt képes Magyarországnak új barátokat szerezni. A szláv és román nemzetiségek 1930-31-ben A többi magyarországi, szláv és román nemzetiség helyzete az 1930-as évek elején a korábbi állapothoz képest alig változott. A német nemzetiség után számban és politikai fejlettségben egyaránt a szlovákok következnek. Őket csak fáziskéséssel követik a délszláv és román nemzetiségek. A szlovákok létszáma az 1920-as 141 918-ról, az összlakosság 1,8%-áról 1930-ban 104 819-re, az összlakosságnak már csak 1,2%-ára csökkent; fogyásuk tehát 37 099 fő, 139 Tilkovszky Lóránt: A német irredenta és Magyarország. A magyarországi népi-német (volksdeutseh) mozgalom útja. Történelmi Szemle, 1970. 3. sz. 375-378. 140 A magyar ellenforradalmi rendszer külpolitikája 1927. január 1. - 1931. augusztus 24. -Iratok az ellenforradalom történetéhez 1919-1945. IV. k. Összeállította: Karsai Elek. Bp. 1967. 487. 7 Századok 1977/2
