Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
310 BELLÉR BÉLA vagyis 26,1%· De még mindig ők a trianoni Magyarország második legnagyobb nemzetisége. A szlovák mozgalom kiugrását és a némethez való közeledését számbeli súlyán, gazdasági-társadalmi és politikai fejlettségén kívül - amelyekre előző tanulmányunkban utaltunk14 1 — több időszerű kül- és belpolitikai tényező magyarázza. A külpolitikai tényezők sorában a legjelentősebb a csehszlovákiai és nem kevésbé az amerikai szlovákság növekvő érdeklődése a magyarországi szlovákság iránt, a magyarországi szlovák kérdésnek adminisztratív vagy rendőri, mindenképpen belpolitikai kérdésből külpolitikai kérdéssé transzformálása. Különösen kényes helyzetbe hozta a magyar kormányt az amerikai szlovák szervezetek által a magyarországi szlovák kisebbség érdekében a Népszövetséghez benyújtott petíció, amelynek kimenetele egyelőre bizonytalan volt.14 2 A szervezett nemzeti kisebbségek 1925-től évenkint megrendezett genfi kongresszusain is14 3 fölmerült a magyarországi szlovákság képviseletének kérdése.14 4 Ε külpolitikai tényezők mellett belpolitikai szempontok is kitüntetett helyzetbe hozták a szlovák kérdést. Az 1929-es gazdasági válság által elindított politikai hullámzásba 1930 második felében a parasztság is bekapcsolódott; mozgalmai 1931-ben kiterjedésben és intenzitásban meghaladták a munkásmozgalomét. Országszerte egyre-másra alakultak parasztpártok, amelyek ugyan világnézeti és politikai szempontból a színskála jobboldalától a centrumon át egészen a baloldalig terjedtek, de a földkérdésben valamennyien eléggé radikális álláspontot foglaltak el. Egy 1930 végén kelt belügyminisztériumi értékelés szerint: „A jobboldaliakat csak fajvédő és nemzeti jellegük miatt nevezhetjük jobboldaliaknak, a földkérdésben vallott programjuk azonban éppen olyan radikális, mint a baloldaliaké".145 Kilátás volt arra, hogy ezek az ellenzéki, többé-kevésbé radikális parasztmozgalmak Dénes István Magyarországi Földműves és Munkáspártja, későbbi elnevezés szerint Független Magyar Paraszt pártja körül tömörülnek.14 6 Ennek a radikális paraszmozgalomnak központja a Viharsarok, Békés, Csanád, Csongrád megyék területe volt. Itt a parasztmozgalom könnyen találkozhatott a szociáldemokrata és kommunista munkásmozgalommal; az összekötő kapcsot az agrárproletariátus jelentette. Minthogy ez a terület erősen nemzetiségi összetételű volt, a magyarok mellett szlovákok, németek, románok, délszlávok is lakták, a szociális elégedetlenség nemzeti sérelmekkel párosulva láncreakció-szerű robbanást válthatott ki. A hatóságoknak tudomásuk volt a nemzetiségi mozgalmaknak egymás közti, ill. a munkás- és parasztmozgalmakkal való kapcsolatáról, ha ennek kiterjedését és mélységét nem is tudták pontosan lemérni. A rettegett munkás—paraszt szövetség kialakulását — régi bevált recept szerint — nemzeti ellentét szításával igyekeztek megakadályozni vagy legalábbis megnehezíteni. Ezért azt híresztelték, hogy a szociális elégedetlenséget kívülről, idegen ügynökök, szlováklakta vidékekről lévén szó, természetesen nem pángermán 141 Bellér Béla: Az ellenforradalmi rendszer nemzetiségi politikájának kiépülése (1923-1929). Századok 1973. 3. sz. 677-678. ,4í OL Küm. res. pol. 1930-47-896. 14 3 Jakabffy Elemér: A szervezett nemzetkisebbségek genfi kongresszusai és a magyar kisebbségek. Magyar Szemle, 1927. okt. I. k. 2. sz. 175-177. 144 OL Küm. res. pol. 193147489, 579, OL Küm. res. pol. 1935-47-778 (634/1931), OL Küm. res. pol. 193247-351. 145 OL BM VII. res. 1930-7-6661 (8200). 146 OL BM VII. res. 1930-7-sz. n. 1.
