Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
304 BELLÉR BÉLA — közbeszólás. A Lajta-szabályozó Társulat közgyűlésén a magyar nyelvű igazgatói jelentést a társulat magyar hivatalos nyelvén indokoló igazgatónak a hegyeshalmi volt bíró, egy bizonyos Heszheimer Mihály német nyelven odavágta: „Igen, ha majd mi engedjük." A fönti kijelentésért Heszheimer nemzetgyalázás vádjával bíróság elé került; ott azonban felmentették.12 9 Bajosan lehetett volna elítélni, mert a volt bíró csak azzal a jogával élt, amelyet a 4800/1923. ME sz. rendelet 2. §-a biztosít minden magyar állampolgár számára anyanyelvének nyilvános gyűlésen való használatát illetően.13 0 1931 végén Bajcsy-Zsilinszky Endre intéz támadást Bleyer ellen, mondván, hogy kiadványaiban a Budapest név helyett a „pángermán" Ofenpest elnevezést használja.131 Ez nem felelt meg a tényeknek. Különben a német iskolák részére kiadott magyar nyelvű tankönyvek a magyar helynév mellett zárójelben a német változatot is feltüntették,132 tehát Budapest mellett Ofenpestet is. Még súlyosabb volt Bajcsy-Zsilinszkynek az a Bleyer ellen hangoztatott másik vádja, miszerint az MNNE-t és az egész magyarországi német mozgalmat Stresemann birodalmi külügyminiszter pénzeli. Az MNNE-t azonban elsősorban a magyar kormány pénzelte, habár az egylet Bleyer vezetése alatt olyan birodalmi német segélyt is kapott, amiről a kormány nem tudott. Hisonló módszerrel folyt az utódállamokbeli magyar nemzetiségek segélyezése is. A nemzeti bizalmatlanság és gyanakvás jelei mellett a nemzeti gyűlölködés aggasztó tünetei is jelentkeztek. A szélsőjobboldali rasszista Gálócsy Árpád, Bleyer esküdt ellenfele Kultúrtrágya (Kulturdünger) címmel cikket írt az egyik lapba. Ebben azt bizonygatta, hogy a hazai németek ősei fegyencek és naplopók voltak, akiket I. Lipót és Mária Terézia toloncolt Magyarországra. A Sonntagsblatt König és Kussbach egymást követő cikkeiben természetesen felháborodottan tiltakozott ezen történelemhamisítás és rágalom ellen. A cikkek sajtópörökre vezettek. Ez már nem mondvacsinált nemzetgyalázás volt, mint a Heszheimer-ügy, hanem valóságos, a félmilliónyi német nemzetiséget kollektív és egyéni becsületében mélyen sértő ügy. A „pártatlan" magyar bíróság azonban nem a rágalmazót, Gálócsyt, hanem a megrágalmazottakat, Königet és Kussbachot ítélte el becsületsértésért magas pénzbüntetésre. Kussbachnak csak 1932-ben sikerült a valóságbizonyítási eljárás során Konrád Schünemann (akivel Bleyer élénk tudományos kapcsolatban volt) kutatási eredményei133 ' felhasználásával felmentetnie magát. Gálócsy megbüntetését azonban ekkor sem sikerült elérni.13 4 Persze német részről is hangzottak el rágalmak a magyar nemzet címére. Még Gálócsy otromba cikke is bizonyos mértékig válasz volt a német telepes romantika provokatív gőgjére, amely Magyarország egész 18. századi fejlődését kizárólag a németség civilizatórikus tevékenységének tulajdonította. >2 ' OL ME 1932-C-8113(7392/1931). 130 Bellér: i. m. 263-265. 131 S, 1931. dec. 6.Schwind: i. m. 139. 132 Peter Jekel: Zur Frage der deutschen Schulbücher. S, 1931. dec. 6. 3-4. 13 3 Konrad Schünemann idevágó, Österreichs Bevölkerungspolitik unter Maria Theresia c. munkája csak 1935-ben jelent meg az Institut zur Erforschung des.deutschen Volkstums im Süden und Südosten és az Institut für ostbairische Heimatforschung in Passau kiadványsorozat 6. számaként Münchenben. 134 Schwind: i. m. 128-129.
