Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
302 BELLÉR BÉLA adóemelés és fizetéscsökkentés miatt egyre inkább cserben hagyott, a külpolitikai helyzet változásától elbizonytalanodott osztályszövetséggel találta magát szembe. „A bethleni kormányzati rendszer 1931 augusztusára belülről fellazult, szétesés előtt állott, az ellentétes erők paralizálása - amit Bethlen 10 éven át ügyes taktikával megoldott - előbbutóbb lehetetlenné vált. Bethlen ezt felismerte, és ez a felismerés, amely mögött a hatalom esetleges későbbi visszaszerzésének lehetősége állott, késztette lemondásra. Objektíve ez az aktus az egész bethleni koncepció bukását jelentette annyiban, hogy a korábbi kormánytámogató szövetség felbomlott. Bethlen lemondásával elhárult az akadály az uralkodó osztály egyes csoportjainak önállósulási törekvései elől."12 2 A Bethlen-kormány agóniáját és kimúlását követő bizonytalanság rányomta bélyegét az MNNE VIII. közgyűlésére is. A közgyűlésen mindössze 55-en vettek részt.123 Egyetlen kiemelkedő eseménye Gratz elnöki megnyitó beszéde volt. A beszéd középpontjában három fő gondolat állt: a politikai szervezkedés elutasítása, a választási tanulságok elemzése és a magyarországi németség kívánságainak előterjesztése. Ami a politikai szervezkedés bleyeri eszméjét illeti, Gratz megelégedéssel állapította meg, hogy a németség eddigi álláspontjához híven ezúttal sem indult önálló párttal a választáson. Voltak ugyan olyan férfiak - Gratz itt leplezetlenül Bleyerre és Kussbachra célzott, - akik öntudatos magyarországi németekként léptek fel, és választási agitációjukban a németség ( népi jellegének megszilárdítását állították középpontba. Ezeket a férfiakat csalódás érte, mert a németségnek csak elenyésző kisebbsége szavazott rájuk. „.. . A választás ilyen kimenetelében - mondotta Gratz — erősen kihangsúlyozódott az az egyletünk által elfoglalt álláspont, miszerint mozgalunk nem politikai, és éppen ezért nem irányítható politikai fogásokkal, és hogy a németséghez való tartozás nem tekinthető olyan tényezőnek, amely döntően befolyásolja a választók magatartását, sőt emellett sokkal inkább döntő jelentősége van a jelölt állásfoglalásának a bennünket foglalkoztató más sorsdöntő kérdésekben.'"2 4 Gratznak ez a választási helyzetelemzése éles ellentétben van Bleyer értékelésével. Bleyer — mint láttuk — 1931-ben érettnek látta a helyzetet egy önálló magyarországi német nemzetiségi párt megalapítására. Tehát feltételezte, hogy a németség társadalmi tudatában már első helyen állnak a politikai, pontosabban a nemzetiségi kérdések. Bleyer a választási kudarcot is hajlamos volt nem a nemzetiségi öntudat hiányára, hanem külső tényezőkre, taktikai hibákra, választási csalásra, erőszakra visszavezetni. Gratznak szögesen eltérő az álláspontja. A választási eredmények ő szerinte éppen azt igazolják, hogy a helyzet továbbra sem érett egy politikai mozgalom megindítására, vagyis meg kell maradni a kulturális mozgalom keretei között. A németség magatartását nem a népi összetartozás élménye, nem a nemzetiség mint olyan határozza meg, hanem más sorsdöntő kérdések, mint pl. a gazdasági, társadalmi helyzet, gazdasági válság stb. Gratz biztosította hallgatóságát afelől, hogy a magyarságban és vezetőiben megvan a készség arra, hogy mindazt, ami a magyarországi németség nyelvi és kulturális javainak 122 Magyarország története. 8. k. 633. Vö. Das Endresultat der Reichstagswahlen. S, 1931. júl. 12. 3. - S, 1931. aug. 23. 3. 12 3 S, 1931. aug. 30. 2. OL ME 1934-0-8623(7733/1931). 124 Die achte Jahreshauptversammlung des UDV. S, 1931. aug. 30. 2-5. OL ME 1934-C-8623. - A beszéd külön kötetben Gustav Gratz: Deutschungarische Probleme. Bp. 1938. 140-149.
