Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEMZETISÉGI POLITIKÁJA 297 nagyarányú választási győzelmét várta annál inkább, mert az ellenzéknek a titkos választásra vonatkozó követelését ezúttal is sikerült elgáncsolnia.9 8 Az országszerte terjedő elégedetlenség 1931-ben nem kerülte el a németlakta területeket sem. A németség érzékenyebb lett a nemzetiségi sérelmek, az iskolai helyzet megmerevedése, a — névmagyarosítás formájában is jelentkező — erőszakos magyarosítás iránt. Ennél is mélyebben érintette azonban gazdasági helyzetének rohamos romlása.9 9 A német társadalom túlnyomó többségét a parasztság alkotta. A gazdasági válság továbbgyűrűzése, a mezőgazdasági hitel hiánya, az agrárolló szélesre nyílása, az értékesítési válság fokozódása aláásta a korábban jómódú középparaszti német gazdaságok alapjait is. A nemzetiségi sérelmeknek is igazában a gazdasági helyzet romlása adta a feszítő erőt.10 0 A németség szociális elégedetlenségének fokozódását vezetői a politikai mozgalom kifejlesztésére kívánták felhasználni. Mindig is hátrányban érezték magukat a szomszéd országok német nemzetiségi vezetőivel szemben, akik valamennyien rendelkeztek az országuk belpolitikai életében is súllyal bíró önálló német politikai párttal. Magyarországon is voltak német pártok nemcsak a kiegyezés korában, hanem az 1918—19-es forradalmak, sőt az ellenforradalom idején is egészen 1922-ig. Az 1922-es képviselőházi választáson elszenvedett vereség után azonban a német mozgalom a politikairól kulturális térre szorult vissza. A német mozgalom újjászervezése az MNNE keretében 1923-1924-ben szigorúan kulturális alapon, a politikum lehető legteljesebb kizárásával történt.1 0 1 A Bethlen-kormány és annak képviselője az egyletben, Gratz Gusztáv elnök árgus szemekkel őrködött az MNNE politikamentességén. Az önálló német politikai párt hiányát a németség vezetői sohasem tartották megmásíthatatlan ténynek. Éppen ezért nem csupán válságos helyzetben, de politikai sakkhúzások idején is fölmerült a pártalapítás gondolata.10 2 A kérdés újólag 1931 februárjának közepén került napirendre egy Bethlennél Gratz részvételével tartott megbeszélésen. Bleyer azzal a követeléssel állott elő, hogy a legközelebbi országgyűlési választásokon biztosítson a kormány a németség részére 4—5 hivatalos jelöltet; ellenkező esetben kényszerítve érezné magát arra, hogy egy önálló német politikai pártot alapítson. Bethlen azonban nem vette komolyan sem a kérést, sem a mögötte álló fènyegetést. Vagy lebecsülte a németségben rejlő ellenzéki erőt, vagy Gratz támogatásában bízott, aki mint mindig, most is ellenezte egy önálló német politikai párt létesítését, mert ez óhatatlanul a magyarság és a hazai németség viszonyának megromlására vezetne. Ezért választotta az MNNE annak idején a kulturális szervezkedés útját. Ha azonban ezt az utat választotta — hangsúlyozta Gratz -, ezen is kell járnia, és nem szabad a politikai szervezkedés felé kacsingatni, mert ez elkerülhetetlenül gyanakvásra vezet, és megmérgezi a két egymásra utalt nép viszonyát.103 98 Magyarország története. 8. k. 624-629. 5 5 Schwind: i. m. 139-140. 100 OL ME 1932-C-8134(8235). 101 Mindezt részletesen ld. Bellér Béla: Az ellenforradalom nemzetiségi politikájának kialakulása. Bp. 1975. •10 î Schwind: i. m. 140. 103 Die achte Jahreshauptversammlung des UDV. S, 1931. aug. 30. 2-5. OL ME 1934-C-8623, OL ME 1934-C-8628(7733/1931).
