Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

246 ANDERLE ÁDÁM Az ültetvényes gazdaság és társadalma A cukor- és gyapottermelés vázlatos bemutatásával szeretnénk érzékeltetni: a partvidék - mert e kultúrák főleg itt gyökereződtek — intenzív piacgazdálkodást folytat, itt már szó sincs zárt, magába forduló paraszti életről. Ez a térség sok szállal kapcsolódott a világpiachoz. A nemzeti piachoz való hozzájárulása azonban — mint e piac része, és mint e piac növekedésének tényezője és ösztönzője — már problemtikusabb, ellentmondásosabb, bár (főleg a gyapot esetében) mindenképpen jelenlévő tény. A cukortársadalom átalakulása A legviharosabb átalakulás Peruban az 1910-1920-as időszakban a partvidéki cukorültetvényes zónában zajlott le. Ezt csak részben mutathatja, hogy az 1919-ben meglévő 117 cukornagybirtok száma 1932-re 61-re csökkent, miközben megművelt területük ugyanaz maradt s a foglalkoztatott agrárproletárok száma még nőtt is.s 7 A partvidéki cukortermelés a világpiacra irányult. Fő körzete Észak, főként Trujillo provincia (Chicama és Santa Catalina völgy), ahol nagy létszámú agrárproletariátus koncentrálódott. Itt a termelés a külföldi tőke kezébe került, míg másutt (pl. Cuzco, Huanuco, Ayacucho) a helyi piacra illetőleg rum készítés céljaira szolgált, s a hazai hacendadók kezében volt, hasonlóan a tradicionális élelmiszert termelő sierrai, vagy a gyapotot, rizst, kávét termelő partvidéki földbirtokosokhoz.58 Jellemző, hogy a hazai hacendadóknál a cukortermelés mellett más ültetvényes kultúrák művelése, valamint élelmiszertermelés is folyt a colono-rendszer partvidéki megfelelőivel (yanacona-rendszer). Ε cukorgazdaság egészéről — a partvidéki ültetvényektől eltekintve — keveset tudunk, de a legfontosabb térség, mely a politikai mozgalmak szempontjából igen jelentős szerepet játszott Peru történetében, Trujillo provincia (Chicama, Santa Catalina völgyei) története ismert. A Chicama és Santa Catalina völgyében a 19. században is domináns volt a cukorültetvény. Radikális változás a csendes-óceáni háború után kezdődött, mely folyamatot „agrárforradalomként" is szokták jellemezni. A cukoripar technikai átalakulása, birtokkoncentráció, a munkaerő összetételében bekövetkező változások (néger, kínai munkás helyett indián napszámos) s ezzel összefüggésben az egész térség gazdasági, társadalmi átalakulása tartoztak e folyamatba. Ε koncentráció a Chicama-völgyében jól bemutatható:5 9 57

E.E.P. 1938. 111, 387. 19. századi exportstatisztikák jói mutatják, hogy a cukor jelentősége a század végén emelkedik. A 19. század folyamán, az 1872-76 közötti periódus előtt, a cukor exportrészesedése elenyésző, vagy (1860 előtt) nulla. E.E.P. 1944-45. 153. 58

E.E.P. 1944-45. 159; Censo, 1940. Vol. II. 39-59. 5 9

1850-ben a 65 birtok a következő nagyságrendű csoportokat alkotja (1 perui fanegada megközelítőleg 3 hektárnak felel meg): 100 fanegada alatt 13 hacienda 100—500 fanegada közt 41 hacienda 500-1000 fanegada közt 7 hacienda 1000 fanegada felett 4 hacienda P. Klaren: Los azucareros y el origin del Apra, Lima. 1968. 40-41.