Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
VÁLTOZÁSOK PERU TÁRSADALMÁBAN 247 1850 1870 1918 1927 birtokok száma 65 25 6 3 Hatalmas birtokkomplexumok jöttek létre: a legnagyobb a „Casa Grande" német tőkéskomplexum, emellett két „kisebb" ültetvény maradt fenn a versenyben. Ε koncentráció főszereplői az 1875 utáni válságot kihasználva az olasz-bevándorolt Larco testvérek és a limai német Guildemeister-család, akik kihasználva bankkapcsolataikat, a háború után kezdték felvásárolni a birtokokat a tönkrement tulajdonosoktól. A harmadik „nagy", az angol tőkével jelentkező limai bankár, W.R. Grace, aki a Cartavio Sugar Company-t hozta létre a század végén. Ε század elején e három nagy tőkés cég a nem versenyképes haciendákat felszippantotta. Ε folyamattal párhuzamosan, a világpiacon folyó verseny kényszere miatt nagy modernizáció is kibontakozik e cukorkomplexumokon. Leggyorsabban a Larco család birtokain indult meg. A gazdaságon belül vasútrendszert építettek ki, mérnököket szerződtettek. A Guildemeisterek is követték e példát. A „Casa Grande" megvásárolta az államtól Malabrigo kikötő használati jogát, ahova vasutat épített ki. Ezzel a „vertikális· integráció": (ültetvény-feldolgozó-kikötő) teljes egészében kiépült a cukortermelésben. A világháború évei alatt azután eltűntek az utolsó kis haciendák is. 1918-ban a „Casa Grande" már 25 volt nagybirtokot egyesített 7216 fanegada-val, s lett Peru legnagyobb birtoka. A Larco család birtoka, a „Roma" 24 birtokot olvasztott össze, 6244 fanegada nagyságban. A Cartavio ennél „kisebb" méretű: 2206 fanegada, 6 nagybirtokot koncentrálva. Az első világháború után e koncentráció harmadik ütemében a német cég a „Roma" komplexumát is elnyelte, az egyik Larco testvér kisebb birtoka és a Cartavio cég maradt csak kívül ezen. Ezzel a Casa Grande 13.460 fanegadara növelte birtokait, 54 birtokot egyesítve. Ezidőben már a világháború előtti 22 helyett csak 2 hatalmas cukorfeldolgozó működött.60 Ε folyamatban eltűnt a völgy földbirtokossága, s az egész társadalmi szerkezet mély változásokon ment át. Másik mozzanat, hogy a munkaerő kicserélődött és átalakult. 1850-1874 között még 82.247 kínai kulit hoztak Peruba, nagyrészük La Libertad tartományba került. Ε forrás a csendes-óceáni háború után bedugult, ezért a Sierrából kellett indián munkásokat szerződtetni. Ez egy sajátos toborzással, az engancherendszerrel történt, amikor előleg fizetése ellenében a Sierra indiánjai 2-3 hónapra elszegődtek a birtokokra. Fontos megjegyezni: az indián az enganchadorral (= toborzó) és nem az hacendadóval volt szerződéses viszonyban munkája során. Ez sok visszaélés és nagy kizsákmányolás lehetőségét adta. Az eladósodás olyan mechanizmusa jött létre (az enganchador volt általában a birtokon lévő boltok tulajdonosa is, a hacendado neki fizet, s az levonások után adja a bért az indiánnak), mely az indián munkaerőt tartósan a birtokokhoz, illetve az enganchadorhoz kötötte. Ahogy a termelés növekedésével az indián agrárproletárok létszáma nőtt, az indián lázadások („violencia") állandósultak a térségben a rossz munkafeltételek és az enganchadorok ellen. Amikor a világpiaci kereslet miatt az hacendadók az eddig élelmiszertermelésre fordított területeket is cukor céljaira fordították, s az élelmiszer megdrágult, ez is forrása lett a mozgalmaknak. 60 Klaren: i. m. 19. 3*
