Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
242 ANDERLE ÁDÁM endán: ez a réteg szabad legelőhasználatot és jobb szántóföldeket kapott.4 2 A többség azonban nincstelen, azonos helyzetű csoport. A harc másik terepe az indián közösségek és az államhatalom helyi képviselői közötti küzdelem, amely — ha helyesen értékeljük a korabeli források adatait — szerves részét képezi az új latifundium kialakulása elleni harcnak,4 3 illetve (a helyi hatalmasságok oldaláról tekintve) a „misti"-vé válás törekvését, föld- és vagyonszerzés igényeit is mutatja. Ez az új latifundiumok kialakulásának egyik (a folyamat logikáját tekintve korai) szakaszát jelenti. Az indián közösségek, a comunidadok száma elsősorban Dél-Peruban volt jelentős, ahol Cuzco, Puno, Apurimac, Ayacucho és Arequipa departamentókban az 1502 említett közösségből több mint ezer létezett. A többi 18 departamentóban az indián közösségek már csak elszigetelt foltokat jelentettek, elsősorban a kis völgyekben, ahova a nagybirtok terjeszkedése nem ért el.4 4 Ezek a paraszti közösségek az 1920—1940 közötti időszakban gyors változást mutatnak. Nemcsak a latifundium térhódítása miatt, hanem a belső differenciálódás előrehaladása miatt is. Ebben a periódusban stabilizálódott a szántó magántulajdona. Igen sok helyen a legelők is magánkézbe (a leggazdagabb közösségi tagokhoz, vagy közösségeken kívüliekhez) kerültek. Mégis, ha a közösség fennmaradt, elsősorban a közös legelő, a közös érdekű tevékenységek elvégzése (út, víz, iskola biztosítása, ünnepek, állami közmunkák) tartották össze, illetve a közös harc érdeke a térhódító latifundium ellen. Vizsgáljunk meg néhány közösséget konkrétan is. Puno vidékén néhány comunidad viszonyainak bemutatása a lauramarcai példával sok közös sajátosságot mutat, mindenekelőtt abban, hogy itt a község állami elöljáróinak: gobernador-nak, Juez de Paz-nak (békebíró), valamint a papnak adandó járandóságok nagy száma, változatossága — lényegében véve csaknem teljesen hasonló, mint amelyek a colono kötelezettségei a nagybirtokossal szemben. A gobernador — a falu első állami elöljárója - nevezi ki a comunidad tisztségviselőit: a contadort, vagy pénztárost, az alcalde-1, aki a „falubíró", a hillaccata-X, akinek magának az a „tiszte", hogy a gobernador személyi szolgálatára legyen - ingyen. A communidad tisztségviselői lényegében az állami elöljárók és papok ingyenes szolgái is. A contador felesége és lányai „mitani"-t, ingyen cselédmunkát kötelesek teljesíteni a gobernador és a „Juez de Paz" házában, a férfi számára pedig a ,pongo" (évente 1 héttől 1 hónapig ingyen munka) kötelező ugyanitt. Sokhelyütt közösségi „tisztség" a „chaqueo de bestias", amelynél a kinevezett indián ingyen köteles az elöljárók áruit szállítani. Visszatérő panasz az elöljárókkal szemben a kényszereladás·, ez az állatállományra, húsra és a gyapjúra is vonatkozik.4 5 4 2 Reátegui ezen kívül más csoportokat nem mutat ki - természetesen a harmadik csoporton kívül, akik nem privilegizáltak. Ε csoport tagjai analfabéták. Reátegui egyébként eléggé sematikus képet ad. Uo. 90-101. 43 Az 1927-ben induló mozgalmak okait, az 1921-24-es idó'szaktól való eltéréseit nem vizsgálják az á'talunk ismert tanulmányok. Annyi bizonyos csupán, hogy az 1929-es válság előjátékaként az indián mozgalmak megszaporodtak. 4 4 Solis: Ante el Probléma. . . 228. 4 s Az indián parasztoktól a papnak is voltak „járadóságai". Acora distrito-ban a keresztelés 60 centavo, az esküvő, a temetés 10-100 sol közt, a család vagyona szerint. A pap ,jogai" sokhelyütt
